Vera, még ma is, úgy ver a szívem, ha arcod felderül, s annyira,
hogy tűz lesz belőle, és csak ég, hevül és lángra kap tőle. Drága
messzeség, bent lobogsz te árva, itt legbelül, mint fárosz lángja.
Lelkemben égsz, szívemben élsz gyermekkorom menyasszonya.
Távolból, egy régi éjszakából világít riadt égi fényed, fájó emlé-
ked. Úgy emlékszem 56-ra, a betolakodókra, s a nyomában járó
---------------
terrorra, mintha tegnap lett volna. Én még tiszta gyolcs, s alig 8
éves voltam, és holt szerelmes beléd. Az egész országban, a fel-
nőtt világban dúlt a félsz. Én köztük botoltan a rettegés szemén
át láttam, hogy toroz a prés, és miként hagy vért a vad orosz kés
nemzetünk tiszta szövetén. Szörnyű október, ördögkörmű hónap
volt az. Nyomult a had, és csak dübörgött a barbár páncél csapat
keletről. Vész éjszakákra emlékszem, és vicsorgó félsz kutyák-
---------------
ra. Még ma is hallom, milyen ijedten vonyítanak. Apánk kórház-
ban, és a család védtelen, kucorgó magány ban. Vér vörös nap
virradt, géppuska hangra riadt a béke galambja, és arra ébredtünk
fázós reggeleken, hogy véres szárnyaszegetten kereng fejünk fe-
lett. Elfogyott a kenyér, és már lisztet sem hoztak a boltba. Darált
kukorica került asztalunkra. Beborult az ég házunk fölött. Kásán,
meg krumplin éltünk, míg apánk haza nem jött. Azokban a hóna-
---------------
ban sok család gyűlt össze, és menekült a határon, és hetedhét
országon át. Vera, gyermekkorom árva menyasszonya, mikor ha
angyali lényed felderül, tűzként éget hiánya, és itt hevül bennem
még ma is. Azóta rossz ómen a november, és egy gonosz gólem
tapos lelkemen. Számomra az ősz, rossz emlékű dérlepte Föld. Úgy
mentél el azon a hűvös reggelen, nyűtt kofferrel a kezedben, hogy
azóta itt benn, ... egy nagy meleg zöld lódenkabát ölel szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése