Üzenet balos barátomnak

Azt mondom én neked jó barát szánt szándékkal. Ne mard magad ló-
gó orral, hisz nincs itt a világ vége. Lesz még a Kárpát bércek alatt bé-
ke. Igen barátom, mert legutóbb lenn a borissza hegytövében arról me-
séltél sokunknak spiccesen, hogy te egész életedben fenn jártál a bérce-
ken, s közben biztattad, meg szidtad is magad. Egy ideig még ittam is
------------------
szavad, aztán a nagy monológ csúcsán a családra hivatkozva, úgy gon-
doltam másokra hagylak. Én csalárd, nem vártam tovább. Nem hall-
gattam végig Bánk szájából zok fájóseb sok szavát. Belátom, galád vol-
tam hozzád Barátom. Emlékszem búcsúzáskor a szünetben azt mond-
tad többünknek viccesen. Kísérjen utatokon madárdal, sose legyetek
perben a világgal, mint most én. Azon az estén annyi fájdalom volt szí-

------------------

vedben, de annyi Cimbora, hogy a világ bora sem lett volna elég oldani

görcsödet. És lám bekövetkezett az, ami magadban kimondva, vagy in-

kább kimondatlan, de nem volt váratlan. Bár fennen hangoztattad a ré-

gi jelszót. Az eszme-kór, a sok bor, meg a reményed beszélt belőled; rá-

rá csak vad, merész, vak vitéz bajtársaim! Kibontottad a zászlót; hajrá
------------------
én hív elvtársaim a tetőre mindig, a szirtre, és előre fel! Békélj meg em-
lékeiddel volt harcostárs. Bús tábornagy, bár tudjuk, hogy bátor vagy,
de mondj búcsút öreg prédikátor. Ne menj csörtére, lásd már be végre,
minden erőfeszítésed késő. Állj ki a nép elébe és mond ki! Mond ki kö-
zülünk te, aki sok kudarc árán lettél első, hogy … ez a harc volt a végső!