Köszöntő

2020. július 2.

Megmozgattam sok titkos követ, poros bokrot míg végül,
ezt a csokrot összeszedtem neked. Sőt a teljes földi tér-
erőt, az összes csillagmezőt végig botorkáltam. Én érted
a lábam lejártam. De ez most nem is érdekes, az viszont
nagyon is lényeges. Az Isten adjon az ő végtelen szerete-
------------
téből szőtt fiatalos erőt neked, hogy még sokáig élhess így
híven, és békességben szeretteid körében! Hiszem, hogy
ettől több se volna több, és szeretőbb mára. Azért is lettem
néma, és nem beszélek többet már ma, mert szívem érez,
és ehhez képest kevés a szó, . . . amikor a szám beszédes.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)