Isten közelben

Kora gyermekkorom óta imába foglalom őt szüntelen. Vajon
meddig lehet még imádni bűntelen, sőt naponta vágyni, és
kutatni őt vég nélkül. Reményül, az Úr nekem erőt adó sajá-
tom. Nem tudom te hogy vagy ezzel barátom, hogy tekintsz
be a napok éber s az éjszaka álom zugaiba? Tudod nálam az
-------------
a hiba, hogy nem csak a rend éber világába lopja be magát az
Úr, de sokszor a szent össze-vissza álmaimba is. Persze ilyen-
kor én gyakorta, mint a kicsi kíváncsi gyermek a végtelen Isten-
porta körül őgyelgek ... És tudod időnként észre veszem, hogy
bár igyekszik titkolni dolgait, de ezért néha az Isten is vét. Mert
-------------
ma hajnalban ismét, - igaz csak résnyire - de nyitva hagyta a
nagy nyílászárót. Nyilván az is lehet, hogy az őrt állók vétlen
nem zárták rá rendesen a vaspántos ajtót. És mikor nekidőlve
tártam volna tovább, hát valaki utamat állta odaát. Azért ezen
a kora hajnali kevéske túlvilági résen az Úrnak egy-két titkát
mégiscsak tetten értem. Tudod, úgy vélem, hogy felfeslett egy-
-------------
két dolog. Uram, ha engednéd látni a formákat, a színeket. Az
igazság az, hogy érdekelnének a korok, az enyimek, a rokonok,
de mások is ott, mind az eldugott többiek ... A rafinált ajtónálló
alkalmazott mellett még egy ideig ott állt a nagy élet-halált osztó,
majd, hogy álmából fel ne ébredjen a sok gyanútlan alvó, csen-
desen, de mégis csak bezáródott előttem a nagy vaspántos ajtó.