Fecskeének

Innét mentek el, idetértek vissza. Egyre csak csivitelnek. Válasz-
ként a télre, a nagy fehér csendre, ismét csak páros lett az ének.
Fecskék zenélnek, légi kottákból ébresztik a régi hangjegyeket.
Tavaszi nyitány a fülnek. Ki-be száll a fecskepár. Csőrükben hol
sár, hol szalmaszál. Csoda látvány a szemnek. Bárhova mehet-
-------------------------------------------
tek volna, hisz szabadnak születtek, de mégis itt húzódtak meg
az eresz alatt. Alig néhány hét, és népes fészeklakók, éhes szár-
nyalni vágyók fognak majd víg csicseregni itt, a kerteknek, és a
szorgos szülőknek. Kik értük repülnek messze el a lidérc magas
csúcsokig, fel a hatalmas bércekig. Minthogy így volt ez tavaly is.
-------------------------------------------
Hisz nem létezik annyi szúnyog, sem  légy, ami elég lenne nekik.
Persze, akik megérik … Mert akik megérik, azoknak víg nyár lesz
itt megint. Melegen ragyog fenn a Nap, fennen mosolyog az öreg
-------------------------------------------
Hold, és sziporka csillagok gyúlnak az égen. Hűs éjek után, derűs
napok jönnek. Víg délután bogrács tüzek égnek, … mit vendégek
vesznek körül, füst száll majd, és az eresz alól vidám fecskeének.