Tárd
szélesre kapud a vendégednek. És ne keress mentséget,
ha elmarasztalna. Ha nem úgy szólna, ahogy neked tetszik,
akkor csak boldogan, s
vígan szórj fejedre
hamut. A vendég
szava szentség. Okosan viseld hát szavait,
szájtátva figyeld,
mintha nagy titkokat mondana. Vedd úgy cimbora,
mintha
-----------------------------
ajándékot adna. S, ha te szólsz, soha ne cáfold őt, sőt ápold
büszkeségét, igyekezz azon lenni, hogy oldd
görcsét, s fene-
mód
legyezd önérzetét. A szavakat
úgy, olyformán tapaszd
egymáshoz, mint mikor a kaláka népek, összeálltak és sár-
ból, szalmából házat csináltak. Persze mondhatnád, hogy
ez egy rég elavult,
és buta beszéd. Pedig hát ez a költészet.
-----------------------------
És mi, ha nem ez. Hidd el, hogy semmibe sem telik. Mert, ha
eddig fal volt
ti köztetek, az most bíz a földig leomlik
… Hát
fogadd meg tanácsom barátom. És majd látni fogod, hogy egy
szebb, egy derűsebb ég nyílik meg fejetek felett.
Tárt karokkal
fogadd hát a kedves vendéget, ha az
téged néhanap meglátogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése