Tékozló fiú

Rég láttalak gyermekem. Azóta félig vak lett szemem, s a
szívem vérzik. Azt várom egyetlenem, azt várom folyton,
hogy egyszer csak belépsz az ajtón. És bár telnek az évek
és nagyon megviseltek, de bárhogy is van, amíg élek, ér-
ted aggódom fiam. Téged vigyázlak ágyam fölött a falon,
-----------------------------------
az arcom ráncai közt, homlokom redői mögött őrzöm em-
léked egyetlenem. Én innen a távolból fogom kezed, és vi-
gyázom minden álmod fiam. Itt vagy velem az éjszakákban,
a nappalokban. Kint vagy a kertben, és a szobámban vagy,
bent a tejben, a borban, ... itt vagy a szegetlen kenyérben, 
Velem vagy fiam minden percben, és minden ... pillanatban.
-----------------------------------
És amíg imára tudom kulcsolni kezem, Isten áldását kérem
rád gyermekem. Nem tudom merre jár, merre botorkál a te
nagy szíved, én csak azt tudom, hogy, ha a lábad erre téved
az ajtóm mindig nyitva áll előtted. És bárhová is vitt az élet,
bármilyen messzire is sodort innen a te kóbor vágyad. Fiam,
tudd, hogy én még mindig vissza, én még mindig haza várlak.