Naplemente

Hányszor meredünk rá életünkben az este, s a napnak
határán arra a földi jelenségre, amit úgy nevezünk,
hogy naplemente. Én úgy éreztem sokáig, és érzem
sokszor még ma is, hogy ilyenkor a képzelet, és a va-
lóság összebeszélnek. Úgy élem meg, hogy a dolgok,
-------------------------------------
mint az álom, s az ébrenlét küszöbén a fények, össze-
érnek. Parázsló létüket, szikrázó lényüket a környe-
ző közegek úgy szórják gyarló szemünkbe, mint va-
rázsló boszorkák a csoda sziporkát. Kölyökoromban
-------------------------------------
úgy gondoltam, hogy ilyen lehet odafent a menny-
ország. És azért is volt furcsa nekem ez a vélt égi
ország, mert az eget odafent az angyalok vigyázzák.
Alig vártam, hogy eljöjjön ez a kora esti csodavilág.
-------------------------------------
Őrzőn arra vágytam, hogy szemembe szökjön mági-
kus fénye, és a nap sugaraival az eget úgy bekenje,
hogy aztán lelkendezve kiálthassam társaimnak es-
telente ... Nézzétek csak, milyen szép a naplemente!