Még ma megfestem

Még ma megfestem az időt megőrző palettának a fényt, s ezek
széttört darabkáit. A rezzenések ág-bogait, és minden mást is
ami a múlt elszakadt vásznán még itt maradt. Kertek alján a je-
genyét, rőt hónapok udvarán az ősz színét. Én, mint álom úgy
pingálom az évszakok bármely ütemét. Fákat festek, bokrokat,
-------------------------------------------
fecskét, szentjánosbogarat. Ecset vonalán a házak sörényét, pó-
kok fonalán a hálók szövését. Az étket készítő asszonyok köté-
nyét, és áldott kezüket, ahogy sütnek, főznek, ahogy megszegik
a kenyeret. Ég peremén a fellegek éjét, a szerelmek szenvedé-
lyét, mit leány szívek őriznek. Istenem, én a szívem, ecsetem, és
a vérem anyagából megfestem neked színén, fonákján a Tiszát, s
-------------------------------------------
a tisztán ömlő könnyeket, s úgyszintén mind a vidám perceket.
A Tokaj szőlőhegyét lábastól, de, ha úgy rendeled én a Feszty-
körképet is megfestem neked ingyen, és csupán hálából. Uram,
árnyaid betakarnak, fényeid elragadnak, csak engedd, hogy még
sokáig megmaradjak, s festhessek neked, és másoknak. Engedd
meg nekem jó Uram, a világ gyönyörére, és a magam örömére!