Egymásért

A ház körül vizitelnek, éktelenül csivitelnek a szárnyasok.

Mikor kiszórom a magot, ellepik az ablakot. Fölöttébb ké-

regetnek. Kapok még? … Nektek semmi sem elég? Hess!

Csupán csak egy-két éhes marad, a többiek felrebbennek.

Beborítják az almafát, onnan folytatják tovább. Amióta a

-----------------------------------------------

hó lesett, azóta ilyen velük a kapcsolat. Ez ismétlődik nap,

mint nap. Meghat a felismerés. Talán kicsit még hízeleg is.

Fontos vagyok nekik. Ezek tőlem függnek ... Éhesek szegé-

nyek, törődésre, szeretetre vágynak. Megéltem hetven évet,

és, ha leltárt készítek. Mit tettem én eddig másokért? Hát

-----------------------------------------------

bizony, nem sokat. Szégyellem magamat. Egyszer egy öre-

get, kinek lába tört, nem ismertem, hátamon cipeltem. Ad-

tam, ki pénzt kért, és kenyeret, ki éhezett. Egyszer a körúti

zajban alig hallhatóan. - Uram, a börtönből jövök. Most sza-

badultam. - Honnan? - Uram, a pokol bugyrából személye-

sen. Mondta, kényszeredett kedélyesen. Úristen! Kövülten,

-----------------------------------------------

döbbenten álltam. Megsajnáltam. - Éhes? - Igen! Ezt követő-

en a közeli restiben együtt étkeztünk, majd éjfélig ittunk. - Na

aztán, fenékig ám! Berúgtunk. Beszélgetés közben kiderült, a

katonaságnál egy ezrednél szolgáltunk. Emberek, hiszitek-e?

Ha adunk, kapunk!? Ez az árva Föld a mi világunk, ez a mi fa-

lunk. Emberek, drága földiek, mi itt mind egymásért vagyunk!