Rossz kufár a február

Özöne sok barkaág neki indultan bokrát bogozza, de még a
gyanútlan hóvirág, s az ibolya is rászedett, hogy ily szaporán
öröme csokrát bontja. És teszik ezt azért, mert ez a rossz kufár,
ez a buta február meleget hirdet. Oly gonosz ez, hogy elhiteti
veletek reményetek, tavaszébredésetek idejét. Ravasz, hisz haja
hófehér, szeme rideg, szája hideg.  Téllelke csupa dérlehelet.
Ennek csalárd szíve ámít, jégcsap nyelve egyre csak hazudik,
--------------------------------
mikor, ha ily korán tavaszra alkuszik. Ne hígyj neki te nyílni
vágyó nagy természet, mert orvvadász kísértet ez.  Romlás van
gyomrában, szószátyár szájában hamis ígéret. Mit képzeltek ti
kótyagos szarkapárok? Miről cserregtek itt fűnek-fának, ha a
dalos pacsirta távol sem emelkedik derűből font fonalán. Jobb
volna talán, ha most ti is elhallgatnátok ti gyászmadár varjak.
Kár kinyitni átokszag szátok. Ne károgjatok itt ékes szavakat,
--------------------------------
és semmiképp se ígérjetek víg tavaszt. Hisz a fecskék tenger-
kék odaát még a fiókák fészkét igazítják. Ne ábrándozzatok
itt, míg a lápnesze gólyák a messze délvidék mocsarát róják.
Úgy tesztek csalárd nemtelenek, hazárd szemtelenek, mintha
nem tudnátok, hogy e földön ereje van fagynak, deleje napnak,
és ideje rügyfakadásnak. Nem tehettek ti ez ellen semmit, hisz
okosan meg van írva, hogy itt mindennek hőfoka, és ősoka van.