Kinyílik egy ajtó

Valahányszor, mikor, ha egy hunyorgó időrészlet észre-
vesz a porta udvaráról, nagy harsányan rám szól. Kerülj
csak beljebb öreg Cimbora! Magához int a pincegazda,
s mikor már egészen közel kerülök hozzá, rám kacsint.
Ilyenkor merőn néz rám a tegnap ajtajából. Lenyomódik
-------------------------------------
egy korrodált rézkilincs, és egy csodás ajtó nyílik meg
a múltból. Olyan nap nincs, hogy ne jutna néhány po-
hár bor a pince hordójából. Egészen levesz a lábamról.
Kába ihletet ad, részeg leszek tőle. Ismerős íz ez már
régről, olyan múlt időkből való Tokaj-hegy féle. Kedve-
lem aromáját, színét, illatát, szeretem embert próbáló
-------------------------------------
erejét, és hát mert szinte itatja magát, jól esik inni be-
lőle. Amióta a múltnak pincéjébe behív a magányát
megosztani vágyó gazda, mióta nála iszom, ahol is fi-
nom bort ad poharamba, azóta az ének, s a bátor nóta,
a kába mámortól kap részeg rímet rendre a verssorok
végére. Azóta a gazda mindig megnyit egy ajtót estére.