Hűtlen szavak

Szerencsés állapot az, ha úgy vesznek körül a szavak, és ak-
ként körítenek, miként a cigány muzsikust lakodalom után
a zsivány ebek. Nélkülük néma a szám, s a vén kezem béna, és
reszketeg. Nélkülük nincstelen putris cigány a lelkem. Kényük-
-kedvéért bugris koldussá válok. Én értük muzsikálok, mikor, ha
-----------------------------------
elszédelegnek. És nem tudom, miért fontos ez nekem, ha nekik
nem. De szükségét érzem, hogy felleljem, s magam körül tudjam
őket. Tán vadak után mentek, talán jobb gazdára leltek. Ámbár
lehet, hogy lent vergődnek mélyen éhségük vermében. És hiába
keresem itt fent a kusza utak rejtekén. Ha sejteném hollétük zu-
-----------------------------------
gát, ha tudnám nomád némaságuk okát megnyugodnék. De így
beteggé tesz hiányuk. Szívem üres, rájuk éhes fülem zsibbadt, ha
nem hallom tüzes csaholásuk. Vétlen beléjük estem, én együgyű
bábjuk, és hű társuk lettem a szavaknak. S bár ritkán adnak kéjt,
és sok gondot okoznak, de mégis csak rájuk vágyom éjt, és nap.