Úgy vagyok én távol tőletek, mint hű szelindek, kit
a kutyapecérek zsivány mód elkötöttek. Ezek az úri
pribékek, jobb híján bohóc vonatnak, úgyszólván mu-
tatványos kárhozatnak hoztak ide maguknak. Ez bi-
zony már régi nóta, de nekem hosszú évek óta, elakad
------------------------------------------------------
szavam itt, én ezeken a tereken örök vesztesnek ér-
zem magam. Oda vágyom hozzátok vissza. Oda, a be
csület tiszta falvaiba, ahol egykoron barátok köszön-
töttek. Hol jöttömre farok csóváló hű ebek csaholtak a
gazdaportákon. Ma is azt álmodom, hogy dalolva ve-
------------------------------------------------------
zetnek a sínek, s az állomásokon a vasúti személyzet
előre tiszteleg. De vajon hová lettek ezek a tisztes em-
berek, és mivé lettek az állomások? Hová lettek az uta-
sok, a barátok, és mindazok, kik egykoron az ablakból
integettek. Csitt, hisz rég volt ez, mondom itt vergődő
------------------------------------------------------
szívemnek. Jobb lesz, ha elfelejted a holt, a volt időket, és
mind, ki még a múltnak borát issza, s mind ki már az ég-
ből tekint vissza. De mindhiába mondom ezt magamnak,
mert valahol még is csak, valami nagy jégvirágos hóban
elakadt, ... valahogy ott maradt nálatok az én régi valóm.
a kutyapecérek zsivány mód elkötöttek. Ezek az úri
pribékek, jobb híján bohóc vonatnak, úgyszólván mu-
tatványos kárhozatnak hoztak ide maguknak. Ez bi-
zony már régi nóta, de nekem hosszú évek óta, elakad
------------------------------------------------------
szavam itt, én ezeken a tereken örök vesztesnek ér-
zem magam. Oda vágyom hozzátok vissza. Oda, a be
csület tiszta falvaiba, ahol egykoron barátok köszön-
töttek. Hol jöttömre farok csóváló hű ebek csaholtak a
gazdaportákon. Ma is azt álmodom, hogy dalolva ve-
------------------------------------------------------
zetnek a sínek, s az állomásokon a vasúti személyzet
előre tiszteleg. De vajon hová lettek ezek a tisztes em-
berek, és mivé lettek az állomások? Hová lettek az uta-
sok, a barátok, és mindazok, kik egykoron az ablakból
integettek. Csitt, hisz rég volt ez, mondom itt vergődő
------------------------------------------------------
szívemnek. Jobb lesz, ha elfelejted a holt, a volt időket, és
mind, ki még a múltnak borát issza, s mind ki már az ég-
ből tekint vissza. De mindhiába mondom ezt magamnak,
mert valahol még is csak, valami nagy jégvirágos hóban
elakadt, ... valahogy ott maradt nálatok az én régi valóm.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése