Orvosra várva

Van, ki úgy ébred álmából, hogy egész nap ágyában
marad. Van, ki nem képes kilépni családja taposó-
malmából, mert elkötelezett rab. Ez utóbbi, két végén
égeti a gyertyát. A nap végén noteszát nézi, mit kell
holnap intézni. Míg az előbbi, azzal tetézi baját, hogy
------------------------------------
betegnek, fáradtnak érzi magát. Reá kell figyelni. Őreá,
hisz ő cipeli a terheket. Ő gyógyíthatatlan beteg, és vi-
gasztalan, hisz élete csupa rettegés, töviskoszorú szúr-
ja, és keresztje súlya is nehéz. - Akkor fogjátok ti majd
megtudni, ki voltam én, ha már nem leszek. Imádom a

------------------------------------

hős dicsekvős betegeket, kik rendelőkbe járnak, kik mi-

közben sorukra várnak rém történteket mesélnek egy-

másnak. Osztják a lapokat. Betli-rebetli, és még ezt is

meg tudják kontrázni. - Az semmi engem még csak el

sem altattak. Ugyan már, engem kétszer hosszába, két
------------------------------------
szer meg keresztbe vágtak. Egyszer meg személyzet hí-
ján, én műtöttem meg saját magamat. - Tudják, kedves-
kéim! Csak receptért jöttem, szól mentegetőzően az aj-
tónál álló néni. Én csak a kicsi unokámnak szeretnék
egy vényt felíratni. Nem lehetne mégis előre menni?
Mire a hős betegek, vehemensen, és egyként neki es-
------------------------------------
nek az idős néninek - Hogy képzeli ezt a mama, várjon
a sorára! A két eszelős beteg szavára abban a percben
döbbent csend söpör végig a termen. Nyomában rémü-
let kavar, szinte éget. A kis unoka lebiggyedt szájjal sír-
ni kezd. Szörnyű ördögkörmű érzet. Hisztis ez, mondja
közülük egy, és torkot kapar, és szívekbe mar a végzet.