Anyám sír

Anyám, ki a szíve alatt hordott ki négy gyermeket, az asszony,

ki féltve őrizte méhébe csendjüket. Azt mondja a drága, hogy

az életben nincs szebb, mint az anyaszerep. Csakhogy szegény-

nek mára sebzett lett háta, és fájva nyilall meszes derekába. Ő,

ezt úgy magyarázza, hogy ... Az emberi szervezet még az elején

nagy zsibongó örömérzet, mikoris a szorgos méhek egyre csak

------------------------------------

gyűjtik a mézet. - Ne mondja! - Igen, fiam! Aztán ezt a harmó-

niarendet valami megbontja. - Édesanyám, akkor a maga csont-

ja olyan csalafinta kaptárkalitka, akárcsak a fejkendője, melybe

minden titka gondosan be van kötve? Legyint, és nevet. - Fiam,

a keresztet cipelni egyre nehezebb. Anyám, ha kellett rezzenésre

ébredt. Ágyát és álmát hagyta, ha gyermeke jajszavát hallotta.

------------------------------------

Villant a lámpa. Bár feje még szédült, de már az ágy szélén ült.

És, ha a lázas éjszaka sápadt nappalra virradt, orvoshoz szaladt.

Szegény még ma is felriad. - Édesanyám emlékszik még? Mikor,

mint kedves várt vendég ránk köszöntek az esték. - Emlékszem

fiam, mintha tegnap lett volna. - Tudja én ezeket annyira vágy-

tam. A maga hajában úgy rejtőztek az imák, a fohászok, mint a
------------------------------------

csillogó topázok. És volt ott még sok kedves ének. - Édesanyám
és arra is emlékszik, miként fésülte ki onnét a meséket? - És ar-

ra, mikor szép szeme még vidám reményben égett, s négyünk-

re fénylett? - Persze fiacskám, csak hát furcsán sorakoztak az
évek. Mert bizony mára tört fényűek lettek anyámnak szemei, és
mély árokban hálnak régi reményei. Ma már a múlt szivárvány, a
------------------------------------
volt örömködök homályán át néz vissza rám az én Anyám. - Úgy
ám fiacskám, mert közben vaksi, és ráncos, öregasszony lettem.
Ijedt néni, kire már nem szoktak ránézni. - Ugyan már, ne mond-
jon ilyet! Maga még nem öreg. Édesanyám azt tudja, hogy szá-
momra a világon még mindig maga a legdrágább asszony. Meg-
lepődik ezen, ... rendre int. - Fiam rád még az Isten is sírva tekint.
------------------------------------
Gyere csak közelebb! - Nem megyek, mert megver megint. Fiam,
nekem te ne hízelegj! Hangja sistereg.  - Édesanyám, én csak ölel-
ni akarom. Csapkodja, veri mellkasom. Majd elcsendesül. Átkarol, 
átkarolom. Rám szól. - Ne szoríts nagyon! Megenyhül, szemében
könny ül. Elernyed. Eső előtti csend. Elered  a cseppre-csepp zá-
por, ... ömlik a könny az eresz csatornákból.