Kenyérszegés

Manapság jólét, és a szabadság szele borzolja a napok bozontos

haját. Foltos ruhát ma már csak divathóbortból hordanak az em-

berek. Furcsa fintora ez, és mókás csele a jelennek, Mert volt mi-

kor a foltos ruha nem hóbort volt, hanem köznapi viselet. Persze,

ki akar a csupa gondokkal tele múltba visszamenni. Hisz csene-

---------------------------------------------

vész koromban hideg hónapokban mindig fáztam. Meleg bunda-

kabátra vágytam. Báránybőrkabátba bújva szerettem volna temp-

lomba, iskolába menni. Régi gyermekálom. Akkoron voltak csalá-

dok, kik hétvégi napokon is csak egyszer tudtak enni. Ma már, aki

betér a boltba százféle kenyér között tud válogatni. Gondolák közt

---------------------------------------------

járva gyümölcstől, hústól, primőr áruktól roskadnak a polcok, és

a családok legtöbbje meg tudja venni. Csak hát manapság nehéz

szeretetre lelni. A régi időkben még Isten tenyerén éltünk. Akkor

még a szegénység, és az istenhit kötötte egymáshoz a népünk.

Család családot karolt, egyik a másikának segítő társa volt. Temp-

---------------------------------------------

lomba járt. Ünnepnap gyónt, áldozott. Imát mondott keléskor, le-

fekvéskor, keresztet vetett kenyérszegéskor. A szeretet keze osz-

tott étket. Nálunk a házban anyám porciózott. Ő viszont a tűzhely-

nél evett. Ott gubbasztott, ott ette meg a maradékot. De volt olyan,

hogy neki már nem jutott. Ilyenkor nagyokat nyelt szegény, s hogy

---------------------------------------------

elterelje figyelmünket, körbe járt minket a konyha földjén. Megsi-

mogatta fejünket. Kedvesen szólt közülünk egynek-egynek. Egyél

csak szentem! Tegnap, épp kenyérszegés okán jutott eszembe sze-

gény anyám. Szeretet égett szívében, mikor övéire nézett. Cirógató

fényt véltem mindig szemén, és Istenáldást éreztem étekosztó kezén.