Buborék

Hidd el olyan mindegy, mit halmoztál fel házadban, hogy mennyi
tudás van homlokod redői mögött okos koponyád csarnokában.
Embertársaid úgyis aszerint mérik majd örököd, hogy mit hagytál
nekik hátra. Mennyi szeretet költözött szívedből lelkük templomá-
ba. Mert ki vagy te? Olyan Istentől nyert földi lét; szív, és ész vagy,
----------------------------------------
ki féltve őrzi csodára kész ember voltát. Gondolnád te velem egy
hitvány, hogy a nagy végtelenhez képest csupán pillanat, csak egy
eltűnő, semmi-bevesző anyag vagy. S te mégis nagynak, és fontos-
nak érzed magad. Pedig nem vagy több, mint egy színes léggömb.
Úgy sodródsz itt velem a felszínen, mint iszapból feltört buborék a
----------------------------------------
vízen. S egyszer majd elpattansz hirtelen. Számolj velem, s mondd
ki ... 50, és, ha ettől jobban érzed magad bőrödben, számolj még, de

egészen lassan. Mondd utánam, ... 60. És, most azt mondd ki, szé-
pen, csendesen, hogy .,. 70. Nekem most egészen megjött a kedvem
ebben a nagy játékban. És most azt mondd ki, de csak halkan ... 80.
----------------------------------------
Jól van ...! Ez aztán a ritka ajándék, nem? Persze olyan szám is van
még, hogy ... 90. Na ugye, megmondtam, hogy innen, vagy onnan, de
ez az érzékeny buborék egyszer mégiscsak elpattan. Hát ilyen ez a ki-
számolós játék szeretett embertársam? És nagyon köszönöm neked,
hogy ezen az örömszínpadon, ezen a planétakörön veled játszhattam.