Párbeszéd a legfőbb döntéshozóval

Szívem érzésével, eszem értelmével hozom a döntéseket. Miközben ezek

kölcsönösen egymásra hatnak, az a hezitálás oka, hogy a kettő közül

melyikre hallgassak? Különösen akkor, ha az eszem becsap, s a szívem

hallgat. Persze a rendszerben a bajt az okozza leginkább, amikor üzem-

hibás a gépház. De hál’ Isten az esetek többségében, minden rendben

működik. Úgy ügyködik eszem, hogy segíti szívem, s a szívem helyre teszi

---------------------------------------------------------------------

eszem.  És az is dilemma, hogy melyik fontosabb. A délibáb gondolat,
vagy inkább a nyakigláb indulat. S, hogy milyen a sugárzás, mit fog erő-
sebben az antenna? Mert olyan ez, mint a diétázás. Manapság kétoldalt
fáj. Ilyenkor, nyilván úgy vagyok, hogy a vesémet védem. Igen ám, de a máj-
nak meg ártok. Furcsa állapot, és késztetés, hogy mi döntsön. A szív, az ész?
És legfőképp az, hogy kié az elsőbbség, ha szívem érzelmeim sokasága, és az

------------------------------------------------------------------
eszem gondolataim halmaza? És hogyan legyen? Nekem úgy tűnik néha,

hogy ezt az Isten se tudja. És kérdezem is tőle, mert nem rejtem előle,
sőt néha léha módon, ezért káromlom is, és gazul, hiszen fáj piszkosul.
De semmi nesz, a nagy Isten ilyenkor néma, és csak lapul, s úgy tesz a
legfőbb Úr, mintha fülében vatta lenne, vagy mintha nem tudna magyarul.