Hol volt, hol nem volt.

Ti drága Isten teremtmények, ott legelésztek jámbor tehenek
a Tisza gátban, ott a nyárfák, és a tüskés bokrok árnyékában.
Emlékeim partján, poros árkok padkáján legeltek. Jóságos te-
kintetek még most is kérdőn mered rám. Én meg egy írástudó
köztetek, épp előadást tartok kezemben könyvel, szememben
könnyel. Becses, és hálás hallgatóság én most igaz története-
------------------------------------------------
ket mesélek nektek. Tudjátok ti, mit élt át Pierre Bezuhov, mi-
kor Moszkva égett? És azt tudjátok-e, hogy élte meg Kutuzov
a győzelmet, és Napóleon a téltől elszenvedett vereséget? És
jóval később. A Kalasnyikov fegyverek, és a hős Szovjet had-
sereg Berlinig miként meneteltek. Hát így vezetlek én is titeket
hős erőfeszítésem, következetes stratégiám nyomán, és a tej
------------------------------------------------
reményében győzelemre. Aztán este még a jászolhoz kötve bö-
gölyhad kering köröttetek ömölve. Anyám benyit az ólba, már-
is fejősszék billeg szelíd hasatok alatt. Emlékeimben erős kezek
szorításában fehér aranyat ad duzzadt tőgyetek. Majd a frissen
szűrt tej bögrékbe kerül. Négy gyermek ül az asztal körül. Anyám
kenyeret rak a kicsike kezekbe, az éhes szájak nagyokat harap-
------------------------------------------------
nak belőle. Majd újabb karéjt szel, zsírt ken rá, vagy vastag réteg-
ben lekvárt. Ha ezekre az estékre rágondolok ismét éhes, s szom-
jas leszek, és kísértést érzek, hogy zsíros kenyeret kenjek, és tejet
vegyek elő a hűtőből. Ti emlékeimből jövő szívemnek kedves lények,
ti Teremtőtől való jámbor tehenek az időből, én szívemben szobrot
emelek nektek a carrarai lejtőkről bányászott legnemesebb kőből.