A kakukk az a madár fajta, ki tojását más
fészkébe rakja. Olyan utódainak
mimikrije, mintha a költőmadár fiókáinak ikrei lenne. A fészekrakó nem
ismeri fel a csalást, és mert hamarabb kikel, így szemben övéivel a tőle
idegent neveli fel. Ez lesz számára a vakon kedves. Majd az agyon dédel-
getett ezt később úgy „hálálja” meg, hogy dőre felnőtt korára folytatja elődje
--------------------------------------------------------------
szokását. Ő is más fészkébe rakja a maga hamarabb kelő tojását. Ma már
felismerem őket, és hála Istennek el is kerülnek. De még ma is tudok néhány
jómadarat, kik valósnak látszó mimikrit mutatnak, altatva gyanúdat, elnyerik
bizalmad, és, míg nyalja hátsódat, tabuk sokaságát tudja meg rólad. Ez a
rajtad élősködő hazug énekes miközben szemedben sandán hízeleg ennek
--------------------------------------------------------------
árán hátad megett, ezerrel veri koporsódba a rozsdás szeget. Énekelj csak sö-
tétnek induló alkonyon, dalolj csak napnak induló hajnalon. Én bizony, felis-
merlek bozótos partodon, s ha szólsz szavadon foglak. Persze volt idő évek-
kel ezelőtt, mikor még hittem köröttem szebb jövőt visszhangzó mókás tené-
ked, de ma már nem hiszek, mert én szívemből kitöröltem a csalódás éneked.
mimikrije, mintha a költőmadár fiókáinak ikrei lenne. A fészekrakó nem
ismeri fel a csalást, és mert hamarabb kikel, így szemben övéivel a tőle
idegent neveli fel. Ez lesz számára a vakon kedves. Majd az agyon dédel-
getett ezt később úgy „hálálja” meg, hogy dőre felnőtt korára folytatja elődje
--------------------------------------------------------------
szokását. Ő is más fészkébe rakja a maga hamarabb kelő tojását. Ma már
felismerem őket, és hála Istennek el is kerülnek. De még ma is tudok néhány
jómadarat, kik valósnak látszó mimikrit mutatnak, altatva gyanúdat, elnyerik
bizalmad, és, míg nyalja hátsódat, tabuk sokaságát tudja meg rólad. Ez a
rajtad élősködő hazug énekes miközben szemedben sandán hízeleg ennek
--------------------------------------------------------------
árán hátad megett, ezerrel veri koporsódba a rozsdás szeget. Énekelj csak sö-
tétnek induló alkonyon, dalolj csak napnak induló hajnalon. Én bizony, felis-
merlek bozótos partodon, s ha szólsz szavadon foglak. Persze volt idő évek-
kel ezelőtt, mikor még hittem köröttem szebb jövőt visszhangzó mókás tené-
ked, de ma már nem hiszek, mert én szívemből kitöröltem a csalódás éneked.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése