Ő látja, amit én nem látok, így vagyunk
mi egyként barátok.
Ekként pásztázza nekem a teret, kutat,
keres, s ha szüksé-
ges időben jelez. Becsüli a társ, a barát
akaratát. Kerüli a
gödröt, a fát. Ő nem ficánkol, mint más
kutyák. Fegyelme-
zett és, mikor, ha kell, előre
figyelmeztet. Szeme, orra hűen
szolgálja cimboráját. Bátran így járjuk
mi együtt, párban a
-------------------------------------------------------
világot ha esik, ha fúj, ha nap süt,
álljuk a sarat mindenütt.
Úgy vagyunk, mint alanynak állítmánya,
mint igaz barátnak
vigasza, s társa. Így van ez te fényt
imádó, látó ember. Ha
te egyszer vak szemeimbe néznél,
világosan látnád az én
fénytől megfosztott ablakaimat. Ha meg a
kutyám szemében
fürkésznél, tetten érnéd az által
lebontott matt, az általa mu-
-------------------------------------------------------
tatott kopott falaimat, és azok okos
praktikáit. Látnád, ami
napként vetül szeme tükréről, szeretete
hogyan hevül, és
tüze miként világlik. Nyilvánvalóan
kiderül az érzék, az a
nagy érték, ami benne békén vegyül.
Üvegén a hűség vilá-
gít, mi oly sokunkból hiányzik. Szavunk
párban, cselekvés
-------------------------------------------------------
nászban testesül, és elmés egyetértésben
teljesül mi náluk.
Ami csak úgy lehetséges, hogy együtt
megy, egy csapáson
vezet vaknak és kutyának az útja. Mert
bizony úgy van az,
hogy, ami jó szó, és gondolat, az
egyikből a másikba szalad.
Mert a mi akaratunk forráskútja, és igaz
útja egy, és ugyanaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése