Csak
egy gesztus, egy mozdulat, csak egy jó szó, egy
segítő bő, vagy tőmondat. Ha telik még erődből és, ha
figyelmedből még maradt. Nem kell ezer ajándék, csu-
pán csak egy picike, de őszinte ige, egy kis jó szándék.
Magány ül bennem rég, kegyetlenül sajog, de vállalom,
----------------
bárhogy is kavarog, térül csendem mélyén és vigaszta-
lan. Uram, régről tudom, . . . hogy hozzám a sors rossz,
gonosz és igaztalan. Sok vak, s nehéz nap után nem fél,
de egész Hold kél bennem éjek idején. A rég volt égbolt
tetején ül onnan vaklál ma is a remény. S míg a szürkeség-
----------------
ből jövő árnyát érzem a házkörül, álmos udvartérben ól-
mos szavát vén kutyám érzi, homályáról szól, és elnehe-
zül. Értem remeg, felül, fület hegyez, ... vonyít, fél, szűköl,
de hűen őrködik. Uram, hiszem, hogy te lángeszűen ren-
dezed dolgaid. Hiszen te vagy a jóság egyetlen nagy, koz-
----------------
mikus szelleme. Nekem tőled csak egy jó, erősítő szó, egy
segítő gesztus kellene ... Csak egy elismerő bólintás a te
nagy, és adakozó természetedből. Nem kell ölelés, vállve-
regetés. Nem kell nekem részedről más, csak egy meleg
kézfogás, de ennyi legalább, és ez kivált kijár. Mert én, az
----------------
érted kiállt hitemben, a hozzád kiált reményeimben bízom
híven, és nagyon a te egyetemes művedben ... Uram, nem
hagyom, hogy te ezekben ne erősíts meg engem. Nem kell
nekem sok, csak egy gesztus, egy jó szó, és gondolat, egy
lehajló mozdulat, csupán csak egy hitem erősítő tőmondat.
segítő bő, vagy tőmondat. Ha telik még erődből és, ha
figyelmedből még maradt. Nem kell ezer ajándék, csu-
pán csak egy picike, de őszinte ige, egy kis jó szándék.
Magány ül bennem rég, kegyetlenül sajog, de vállalom,
----------------
bárhogy is kavarog, térül csendem mélyén és vigaszta-
lan. Uram, régről tudom, . . . hogy hozzám a sors rossz,
gonosz és igaztalan. Sok vak, s nehéz nap után nem fél,
de egész Hold kél bennem éjek idején. A rég volt égbolt
tetején ül onnan vaklál ma is a remény. S míg a szürkeség-
----------------
ből jövő árnyát érzem a házkörül, álmos udvartérben ól-
mos szavát vén kutyám érzi, homályáról szól, és elnehe-
zül. Értem remeg, felül, fület hegyez, ... vonyít, fél, szűköl,
de hűen őrködik. Uram, hiszem, hogy te lángeszűen ren-
dezed dolgaid. Hiszen te vagy a jóság egyetlen nagy, koz-
----------------
mikus szelleme. Nekem tőled csak egy jó, erősítő szó, egy
segítő gesztus kellene ... Csak egy elismerő bólintás a te
nagy, és adakozó természetedből. Nem kell ölelés, vállve-
regetés. Nem kell nekem részedről más, csak egy meleg
kézfogás, de ennyi legalább, és ez kivált kijár. Mert én, az
----------------
érted kiállt hitemben, a hozzád kiált reményeimben bízom
híven, és nagyon a te egyetemes művedben ... Uram, nem
hagyom, hogy te ezekben ne erősíts meg engem. Nem kell
nekem sok, csak egy gesztus, egy jó szó, és gondolat, egy
lehajló mozdulat, csupán csak egy hitem erősítő tőmondat.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése