Hinnétek
kérésztestvérek,
hogy nem rég még én is, mint ti most, ilyen
kesze,
kusza dúltan
torz kísértet markába voltam, de az Úr kisegített,
s idehozott
közétek.
Különös, amint az idő pórusán, kint a fény ud-
varán
víg
újra
keltek. Cikázó tükörnászban, hullámzó nászkörtánc-
ban
éber
egymásra
leltek.
Gyermekkorom óta megbűvölten lesem
az iszapösztön anyaföldben szunnyadó varázslatotok, s a hirtelen
--------------------------------------------
szárnyra
kapó titkotok.
Mert nagy dolog ám a ti rejtélyetek. És az is
ahogy
kikeltek,
s ezer örököt visztek. Kábult örömvágy nővéreim
számomra ti ámult csoda milliói vagytok, s gyáva hátborzongásim
víziói.
És ti árva ösztönszárny fivéreim missziói
a hideg lel most is
csapkodásotok láttán. Kavart szárnyrángás idegetek,
zavart árny
sokaság repdes, sereg kísértet vesz körül általatok iszap angyalok,
ereimbe áramlotok, véremmé váltok. Részeg bódulásig nézem tűző
--------------------------------------------
napüst
démont
űző táncotok, és a hűs esti füst holdrománcotok.
Veletek érzek
lárva
újulás, árva elmúlás ködébe vész ájulás vendé-
geim, a vég öblébe,
az újra kezdés ölébe hulló véreim, áldjuk egy-
gyütt a tegnapot, a volt iszap álmotok, és áldjuk az épphogy életre
kap
nászotok.
Drága lények, mikor titeket nézlek nem
tudom, hogy
ébredek épp, vagy egy szép káprázatot álmodok veletek. De azt tu-
dom, és azt nagyon, hogy végtelen hálát érzek irántatok rövid éltűek.
--------------------------------------------
Árva,
velem
egy
gyáva kérésztestvéreim én most letérdelek, és imát
mondok értetek. És mondjátok velem
az imát véreim. Áldjuk együtt
a Tiszát, a ti öröm körötök örök birodalmát,
s vele együtt az őrt álló
időt,
még mielőtt végképp kiköttök odaát. S, ha
már
megérkeztetek,
ahogy torkotokon kifér a megújhodás magatokért énekeljetek
ezer
kórusáriát, ordítsatok ezer égbe kiált vivát. És a viszontlátás remé-
nyében odaát mondjatok érettem is legalább egy csendes hálaimát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése