Most, hogy már elhagytad a
hetvenet kiszolgált öreg huszár,
szögre akaszthatod nyergedet ... Ideje már, hogy hátra tedd
fáradt kezed, és átengedd a kantár szárat másnak. Jöjjön
helyetted sudár, ... acélosabb huszár. Persze, még mindig van
közöttünk olyan makacs vén a hátsó sorban, ki kemény ma-
rokkal szorítja a gyeplőt, sőt feszesen tartva fenn, kurucos
iramban törtet. - Én úgy vélem, felesleges. Úgy érzem, hogy
bolond ember az, ki ebben a korban vad csalitban csörtet.
Hál ’ isten engem valami fentebb padláshang figyelmeztet.
Ne tedd ezt öreg, ne tedd! Te már elvégezted, amit kellett Őt
meg hagyd, ne bántsd, … ha még vérmes reményeket táplál.
---------------------------------
Tegye csak, … lelke rajta. Az ő dolga, ha zászlót bont, síkra
száll. Az ő baja, ha még díszes érmet, úgymond fényes me-
daliont akar. Badar vagyonért, elkésett címért, kétes rangért
csűr-csavar. Még is csak bolond ember az ilyen, s pofont ér-
demel. Mert, mit akar, minek, és kinek, kapar? Ez már kora
reggel vak tökös voltára tekintettel, kísértettekkel viaskodik.
Mi ez, üstökös cimbora, gyors-galopp, ügető vágta? Mennyi
a lovas pálya hossza, és mennyi van hátra? Szerencsés eset,
ha egy-két évtized. Mi jöhet még, miféle csoda? Fogd lazára
a gyeplőt, nézz vén lovadra, s néha végy magadra ünneplőt.
Ifjabb koromban mindig csodáltam az elsőt, és volt is előttem
---------------------------------
sok, ki nyergében gyors galoppra fogott, és messze előttem
vágtatott. Ifjú koromban gyakran taposott a ló patája, kékes
nyomott, lilás foltot hagyott, és persze világvég hangulatot.
Figyeltem barátot, mikor, ha előretört, át rajtam vágtatott. És-
hát nem fizették meg őt ezért, sőt kiszúrták a szemét a nagy
semmivel. Altatták csak, szájába kócot raktak, s betömték fü-
lét ígéretekkel. Volt nem egy, de sok, kinek inaszakadt a nagy
teher alatt. Volt kinek keze, volt kinek lába tört. Ismerek közü-
lük olyat, kit sorsa jócskán meggyötört. Tőlem kér kölcsönt, az
óta is, pedig csak kenyérre, … és borra költ. Szíve árva, hitetlen,
étele, s szája íztelen ... Köröttem annyi istentelen rossz, és oly
---------------------------------
sok nemesen jó dolog esett a múltban, hogy közben megta-
nultam a nem jót kivetni. Magam hibájából okultan másban
a jót, a vonzót keresni, és szerencsés esetben fellelni néha
azt. A gonoszat, a rosszat, és a léha gazt elvetni. Bántó dol-
gokra legyinteni. Az igazat felismerni, és csak azt emelni, csak
azt isteníteni. Most, hogy elhagytam a hetvenet, veszteg le-
szek, nem tülekszem, szegre akasztom nyergemet. Lovam,
s a kantár szárat átadom nektek, a pálya a tietek. Ti majd el-
döntitek, hogy ló, és a lovas mozgástempója közül melyik és
miképp, és hogy. Talán a poroszkálás, vagy az ügetés, netán
inkább a vágta lesz épp a jobb, vagy egy szép gyors galopp.
szögre akaszthatod nyergedet ... Ideje már, hogy hátra tedd
fáradt kezed, és átengedd a kantár szárat másnak. Jöjjön
helyetted sudár, ... acélosabb huszár. Persze, még mindig van
közöttünk olyan makacs vén a hátsó sorban, ki kemény ma-
rokkal szorítja a gyeplőt, sőt feszesen tartva fenn, kurucos
iramban törtet. - Én úgy vélem, felesleges. Úgy érzem, hogy
bolond ember az, ki ebben a korban vad csalitban csörtet.
Hál ’ isten engem valami fentebb padláshang figyelmeztet.
Ne tedd ezt öreg, ne tedd! Te már elvégezted, amit kellett Őt
meg hagyd, ne bántsd, … ha még vérmes reményeket táplál.
---------------------------------
Tegye csak, … lelke rajta. Az ő dolga, ha zászlót bont, síkra
száll. Az ő baja, ha még díszes érmet, úgymond fényes me-
daliont akar. Badar vagyonért, elkésett címért, kétes rangért
csűr-csavar. Még is csak bolond ember az ilyen, s pofont ér-
demel. Mert, mit akar, minek, és kinek, kapar? Ez már kora
reggel vak tökös voltára tekintettel, kísértettekkel viaskodik.
Mi ez, üstökös cimbora, gyors-galopp, ügető vágta? Mennyi
a lovas pálya hossza, és mennyi van hátra? Szerencsés eset,
ha egy-két évtized. Mi jöhet még, miféle csoda? Fogd lazára
a gyeplőt, nézz vén lovadra, s néha végy magadra ünneplőt.
Ifjabb koromban mindig csodáltam az elsőt, és volt is előttem
---------------------------------
sok, ki nyergében gyors galoppra fogott, és messze előttem
vágtatott. Ifjú koromban gyakran taposott a ló patája, kékes
nyomott, lilás foltot hagyott, és persze világvég hangulatot.
Figyeltem barátot, mikor, ha előretört, át rajtam vágtatott. És-
hát nem fizették meg őt ezért, sőt kiszúrták a szemét a nagy
semmivel. Altatták csak, szájába kócot raktak, s betömték fü-
lét ígéretekkel. Volt nem egy, de sok, kinek inaszakadt a nagy
teher alatt. Volt kinek keze, volt kinek lába tört. Ismerek közü-
lük olyat, kit sorsa jócskán meggyötört. Tőlem kér kölcsönt, az
óta is, pedig csak kenyérre, … és borra költ. Szíve árva, hitetlen,
étele, s szája íztelen ... Köröttem annyi istentelen rossz, és oly
---------------------------------
sok nemesen jó dolog esett a múltban, hogy közben megta-
nultam a nem jót kivetni. Magam hibájából okultan másban
a jót, a vonzót keresni, és szerencsés esetben fellelni néha
azt. A gonoszat, a rosszat, és a léha gazt elvetni. Bántó dol-
gokra legyinteni. Az igazat felismerni, és csak azt emelni, csak
azt isteníteni. Most, hogy elhagytam a hetvenet, veszteg le-
szek, nem tülekszem, szegre akasztom nyergemet. Lovam,
s a kantár szárat átadom nektek, a pálya a tietek. Ti majd el-
döntitek, hogy ló, és a lovas mozgástempója közül melyik és
miképp, és hogy. Talán a poroszkálás, vagy az ügetés, netán
inkább a vágta lesz épp a jobb, vagy egy szép gyors galopp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése