Csendélet, és dús keblű nők helyett ma
csak pipacsokat
festek egész nap. Vörös selyemnek
sóhajul, szálló szir-
moktól megáldott kezem könnyű
ecsetet, szemem vidám
hangulatot koldul. S, ha az ihlet engedi,
tág horizontot fes-
tek
képzeletemnek vigaszul. Ha lehet, mert incseleg
bele
-------------------------------------------
keverek egy kevéske búzavirág kéket. Ha
ez sikerül, remé-
lem igen, akkor a messze ringó búza tábla felett napot
sejtető égbolt derül, és rajta fodrozó felleg románcok je-
lennek meg fent. A tág horizont alján, lent meg itt-ott még
-------------------------------------------
egy-két oda kanyarintott pajzán kis fuvallatot is kenek. S lám,
hogy elmegy egy a nap, de már majdnem hogy készen is va-
gyok. Sietnem kell vele, mert az idő itt ma nem vár, és Isten
szabad ege alatt kezemben pipacsokkal tele talál az alkonyat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése