Hiábavaló köszöntések

Akiket az Úr kegyelméből itt hagyott, azoknak mindnek
orrba-szájba jó napot, és még reggelt, és szép estét is, sőt
hétvégét, mi több szerencsés hónapot. Jó, ha tudod, hogy
én még itt vagyok, és tanúskodom arról, hogy a Hold a Nap-
tól ragyog. Szó, mi szó, ha a kutyát oldalba rúgod eloldalog.
--------------------------------------------

Mert ez olyan dolog, hogy a jó ismeretanyag, a pontos megfi-

gyelésből fakad, azon alapszik. Ennek okán el kell monda-

nom, még azt is, mert az igazsághoz tartozik, hogy a jókíván-

ság, miként a vígság a mindennapok alján forgolódik. Igen,

mert gyűrött embertársunk arca, és fekhelyén annak a mat-

--------------------------------------------

raca, nyomja fejét kemény vánkosa, szívét meg a minden-

napok gondja. Így aztán halovány remény sincs arra, hogy

Tiszán innen, vagy síkság, lett légyen bár hegyhát odaát.

El oda akár, vagy onnan ide vissza netán. És talán még az

a jobbik eset, ha a hang, ha az üzenet szélhátán gyorsan

--------------------------------------------

halad a Kárpát-hegy bércei alatt. Bár jókívánsággal indul a

nap, minek nyomán vígság aligha dúl, de a nagy hiábavaló-

ság emberből, emberbe szalad. És ez arra jó csak, ... hogy

tudd, hogy én még itt vagyok, és tanúskodom arról, hogy a

Hold a Naptól ragyog. Mert ez ilyen dolog. És szó, ami szó,

--------------------------------------------

ha a kutyát oldalba rúgod, akkor az eloldalog. Egy szóval

juszt is, és orrba-szájba egy nagy lótuszt, ami nem oly nagy

kunszt, mert lábujj hegyen dunszt és sréviza mély a kertek

alatt. Sőt frontálisan is szerencsés jó estét. És még, szép hét

végét, mi több ismét jó napot, és himnuszt zengő hónapot.