Hit és tudás

Szemfényvesztő a vallás, ijesztő a kétezer év keresztény taní-
tás. Gyarló voltunk; csalunk, és csalatva vagyunk. Ez, a papok-
tól való krédó. Tragédiánk a vak anyag, a csupasz korpusz. Mi
az esély, ha a glóbusz hátán hét ezer milliom Kolumbusz él?
A pőre tudás, a dőre gyászruhás meghalunk, ez hattyúdalunk.
Nincs más esély, mint bele zuhanni a mély buta éjbe ... Bele a
------------------------------
semmi suta sötétjébe. Aztán várni Istenre, aki elkárhozott lel-
künk szigorú ítésze lesz majdan. Ki a maga szabta terminus, a
végítélet napján áll elénk, és fel magasba emel és belénk vágyott
hús-létet, örök-életet lehel. Legalább is így szól a katekézis, de
rossz a mottó, naiv a tézis, és olcsó, mert árt, mert kárt tesz, és
hamis hitet kelt. Lehet, hogy leszállt ide közénk a kiválasztott, kit
------------------------------
az Úrtól kapott hite hajtott. Csodákat tett, vízen járt, ... gyógyított,
jövendölt, és tanított. De volt-e közülünk egy is, akit megváltott? Én
a saját keresztemmel, mint annak idején Ő maga, megyek fel na-
ponta a Golgotámra. Így vagyok a magam megváltója, mint egykor
Ő, a Teremtő fia. Ha van elég erő, s hozzá éltető energia, akkor én is
az Úr rokona, fia vagyok. Hányatott emberségem csillaga, emel-
kedett lélek, kozmikus istencsoda, és ének. Én a csillagok zenéje, a
------------------------------
harmónia hangja vagyok a világmindenségnek. Cikázó rezgése, vir-
tuóz zenésze, ősanyag zengése vagyok az égnek, messziről jövő fény,
kozmikus lény vagyok én. A tudás emelte Isten vagyok a minden-
ség tenyerén. Nincs mitől féljek, mert már nem élek bűnben, sem
nem lelket nyomorító árnyékban, ahol földön túli létet ígérő papok
vezetik önmarcangoló énem. Isten képviselőjének hitt pap helyett
------------------------------
ma már kárhozat nélküli a lelkem, és fitt. És itt lenn miért is, és mit
kellene tennem, hogy a régi Istennek, az égi főnökömnek megfelel-
jek? ... Mióta a tudást birtokom embertársaimmal együtt másképp
süt a nap fent a csillagos Tejúton. Kétezer év vakhit mált szét a se-
tét, fénytelen körúton ... Azóta az ódon megváltáshit stigmája he-
lyett bizony a tudásfény világít az én remény fodros homlokomon.