Alig
múlt hat esztendő okán úgy lett iskolás korán, hogy előbb álma
kis-
vonatán megjárták vele Nyíregyházát. A szülők szegények az
iskolás
legénynek ruhát, meg háti táskát vettek. Fokozva a hajcihőt, és
túllicitál-
va a két szülőt a nagymama még félcipőt, és csizmát is vett az
unokának.
Így várta az ifjú Titán az idő grádicsán, hogy egyszer csak eljön az a
nap.
-------------------------------------------------
Lelkében áhítat számolta a perceket, mikor is majd iskolába mehet.
Aztán
még is csak eljött a nagy pillanat, mint a mesében. Az iskolakezdés
jegyé-
ben végre útra kelt a család büszkesége. De a házuktól nem messze egy
nagy gesztenyefa érlelte ép, és hullatta szép termését. Érzékeny lelkét
a
barna mag annyira megfogta, hogy időbe telt, míg táskája, zsebe,
sapkája,
-------------------------------------------------
megtelt vele. Arra gondolt, hogy az iskolába érve szétosztja társai
között.
A züllött szívű, elkésett kölyök szépen sorban a katedrára rakta a
geszte-
nyéket. A gyerekek nevettek, de ennek ellenére mindegyik vett
belőle
egyet. Szünet után Bajzák tanár úr lépett be a terembe. Addig
ugrattak,
élcelődtek, de ahogy belépett, hirtelen csend lett. Hát téged, hogy hívnak
-------------------------------------------------
Buksi füles. Bandinak, feleltem röviden, s ijedten. Éppen úgy, mint az
én
nyüves kutyám, mondta. Ez után a gyerekek megint nevettek. A tanár úr
az asztalra csapott. Csend! Majd magához intett. Én meg kiálltam a
ka-
tedrára onnan kiabáltam osztálytársaimnak, hogy mindenki hallja. Az
én
becsületes nevem; Agyal András. Na ez már mindjárt más, mondta,
és
-------------------------------------------------
úgy tett, mintha beírt volna a naplóba, ahová már egyébként is be
voltam
írva. A késéstől eltekintünk, de azt mond meg most nekünk, hogy
mit
hoztál, ha nem vagy rest. Értem én a többest tanár bácsi. Én
gesztenyét
hoztam nekünk, épp most osztottam szét társaim
között. Ezen megüt-
között. Na és maradt még? Igen, hagytam még kettőt, majd elővettem
a
-------------------------------------------------
zsebkendőt, abba adtam oda neki. Jól van Angyal Bandi. A te helyed
ülés-
rend szerint még üres. Ülj le, és jól jegyezd meg, ha épp akarsz
maradni.
Többet ne késs, mert olyan verést kapsz, hogy míg élsz mindig
megemle-
geted! Az nap 1954 szeptember elsejét, szerdai napot írtak. Na és a
drá-
ga osztálytársaim még nagyon sokáig csak Gesztenyés Bandinak
hívtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése