Traktor

Búcsúzunk tőled hideg mániás tél testvér. Tudod-e, te fehér

libériás, hogy milyen erősen, és mélyen szíven ütött minket a

te nagy tragédiád? Érzed a kötést, ezt a hátborzongató jeges ké-

miát? Érezned kell, mert hónapokon át embert próbálóan közös

volt sorsunk, egy volt a gondunk. Egyazon, hiszen veled feküd-

tünk hófelleg estéken, veled keltünk hideg reggeleken. Tudjuk,

------

hogyan vacogtatta metsző szél a fagyot-dédelgető szádban fo-

gaid sorát. Átéltük a ránk virradt hajnalok vad viharát, és min-

den didergően rosszat, mi ezzel járt. Mind, a te természetedből

jövő istencsapást, a deréknyilallást, és az idegzsábás fájdalmak

nyűgét, a reszketések, a küszködések ágbogát. Mély nyomot ha-

gyott bennünk, és sokszor fájt, sőt még most is fáj számos jég-

------

virágos traumád. Magunkba száltan érted imádkozunk. Rád em-

lékezünk most. Terád, mikor felidézzük rideg, hányatott életed

poklát. Még itt fog minket a télenyészet, az elfogyó, lassan olva-

dó jégfogság. Itt állunk dermedten deres lehelet tetemed felett.

Megtörten, fagytól sebzetten tesszük le rád a kegyelet koszorú-

ját. Talán hallod is a túlvilág ködszitás hálóján át, amint hála-

------

imát mondunk éretted. Itt még hideg kék az ég fölöttünk, és hó-

fehér szikrákat szór köröttünk a télfodros lég, de fagyos köny-

nyed, a jég már olvadni látszik. Köszönet neked hős megújulás-

ra képes őstermészet. Búcsút intünk nektek téli színek, csitulja-

tok, és szűnjetek ólom szürkék, aludjatok ti hideg kék, és szuny-

------

nyadjatok ti is hófehérek. Ne halljuk jajaitok! Fogadjon be tite-

ket a nyugalmat termő jóság, ringasson a derűt teremtő való-

ság. S ti kikelet nyitány, örömszárny angyalok vidám tavaszt hoz-

zatok ide végre, és ragyogva szikrázó napot pingáljatok az égre.