Embersorsunk az, hogy a rögök közt botoljunk. Még akkor is, ha
dörög az ég, és közülünk egy villámától sebzett elesik. Ilyenkor
néhányunk megriad, ünneplőt ölt, imát mond, megsirat. Szoká-
sunk szerint a pap méltatja érdemeink ... Melynek a lényege min-
dig az, hogy jó ember volt, csak a versenyben alulmaradt. Majd
----------------
hozzá teszi még, a magát látónak mutató pap, hogy az örök fé-
nyesség. Igen, mert kell a mézesmadzag. Mert a vak csapatnak
menni kell, futni kell tovább. Kergetni a vágyott fényt, a szívek-
ben dédelgetett reményt. Hiszen győzelemre születtünk. Mind,
arra jöttünk, hogy nyerjünk. De most úgy tört ránk a felismerés,
----------------
mint derült égből a villámcsapás. Nem sikerült, vesztettünk. Veled
mindenképp jó barát, kiváló embertárs voltál, színes egyéniség.
Csak hát a legfőbb döntnök úgy döntött, nem játszhatsz tovább.
Elmentél közülünk te kiváló csapattárs. Ott fent látjuk még egy-
mást. Isten veled, jó éjszakát neked, te szívünknek kedves délibáb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése