Hajléktalan

Egykor nekem is volt névkártyám, teli pénztárcám, és bár nem

voltam Krőzus, de lakásom ajtaján kalligrafikus betűk hirdették,

nem vagyok koldus. Mikor az egyetem kapuján kiléptem, feleség

várt, két szép gyermekem, akkor még anyám, és apám is velünk

élt. Aztán, mit tesz a derűs ég, és a villámcsapás, szétesett a csa-

---------------

lád ... Köztudott, Svájc gazdag, és kölcsönt is ad annak, aki kér.

Csak hát a Magyar munkabér? Aztán, ami vele jár, a részletfize-

tés, a kamatos kamat, a havi törlesztés, ami sajnos sokszor elma-

radt. Majd a mindennapos veszekedés, a szentséges viták, a vég-

zés, és a kilakoltatás. Azóta szanaszét családom, nincs barátom,

---------------

és most lent lakom a híd alatt. Ha reggel feljövök, itt süt rám a

nap. Azóta sok tavasz telt, sok nyár, és tél, és, tudod, mit vár, mit

remél a magam fajta. Azt, mikor habár gondodba merülsz, de ha

így utamba kerülsz, pénzt dobsz a poharamba. Hogy a miatyánk,

az én drága Jézusom rigmusa szerint számomra is jusson minden-

napi kenyér, hogy maradjak még, és idő előtt el ne vigyen a szél.

---------------

Látod, mint kucorgok itt nyomorúságomban. Igen, mert a kiszá-

míthatatlan sors gonosz mód benőtt, kegyetlen pókja hálójába

szőtt. Könyörületedre vagyok utalva. Ne menj el mellettem sem-

mi szívvel! Néz rám, ember! És hidd el, hogy egykor, mint most

neked, nekem is volt névkártyám, teli pénztárcám. És én akkor

is hozzád hajoltam, ellentétben veled, én emberszámba vettelek.