Szeress, vagy gyűlölj, de ne lapulj béna árnyául néma önmagad-
nak te gyáva nyúl. Mutasd meg magad, és tudasd, hogy ki vagy.
Kérve kérlek ne nyeld le nyelved, ha van véleményed. Mint kicsi
gyermek bömbölj, jártasd a szád, pörölj, ha fáj, Miért is szégyell-
néd magad, hisz ki az, ki különb te nálad. Légy cserfes, és beszélj,
------------------------
szólj cserepes tetőd alól jó barát ... Gyújtsál lámpát, hisz van erőd,
van villanyod, s szívverésed. Világíts, amíg még van fényed, időd,
és ne ragaszkodj a sötéthez. Így motyog a szám már régen, de az én
fajtám csak egyhelyben totyog akárcsak a lúd a jégen. Ahol én szü-
lettem, ott ezer éve sunyító árnyak kísértenek az éjben ... És, aki él,
------------------------
majd mind ki eszmél, úgy véli, nem bűne, de egyenesen erénye az,
hogyha nem beszél. S bár látja, s tudja maga körül a dolgokat, hisz
nem vak, sosem volt az, de suta nyelve, juszt se mozdul. Úgy lapul
a némaság a méla honi bozótban, miként az eszelős szederinda kú-
szik alkonyi berekben, ős csalános csalitban. Örökölt delej-vonalak,
------------------------
közös fonalak kötik a sorsokat össze. Makacs gyökér kapaszkodik
bele a földbe, konok kacs tapogat, napot keresve fodros inda sza-
lad, fut fel az égbe. A strófa nagyon régi, és a nóta is tipikusan ber-
celi. Stílusosan még a Bessenyei korból örökölt. A mondást minden-
ki ismeri ... Azért lógatja az orrát, mert nem jutott neki dinnyeföld.
------------------------
A múltunk közös, és vállalom. Nekem az van szívemen, és azt mon-
dom ma is, ami a számon ... Én bizony testvér, azért, mert erinkben
egyazon vér csörgedez, nem fogok bocsánatot kérni tőled. Szeress,
vagy gyűlölj, de ne lapulj béna árnyául néma önmagadnak te gyáva
nyúl ... Vállald, és mutasd meg, hogy vagy, és tudasd, hogy ki vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése