Drága mama, egy vallomással tartozom neked. Tudjál róla,
hogy megtörtént a csoda. Igen, meg, ... itt vagyok, élek. És
most már maraton, és örökre itt maradok veled. Cáfolj meg,
mama, de úgy számolom, az alig kinőtt ujjaimon, hogy most
olyan hét hónapos formán lehetek. Szívem a tiéddel egy, és
vele dobban, s egyre jobban szeretlek. Drága mama, hagyd
----------------------
rám, ha butaságokat beszélek. De muszáj kimondanom, úgy
érzem, hogy nincs nagyobb kincs, mint az élet, s drágább do-
log, mint a szeretet. Tudod, mama, ha majd egyszer innen ki-
megyek, mindent meg fogok hálálni neked. Úgy emlékszem
ezután a diskurzus után, szaporán teltek a napok, a hetek, és
bár ott bent meleg volt a komfort, és én, élettől részeg ittam
-------------------
a jó bort, de már egyre jobban szorított, bántott köldököm zsi-
nórja. Meg közben rám szólt az óra. Élet, te eleven lélek ébredj
a valóra. De a többit már tudod ... Az Úrnak hála, megint itt va-
gyok veled, itt kint, ebben a hideg világban. Éhezem, ... szomja-
zom itt, kint. Szólj hozzám, mondj valamit. Ölelj magadhoz. Sze-
ress mama, hisz hozzád tartozom, és nagyon, de ... nagyon fázom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése