A Trabant

Engem is, mint sok más velem egy boldogot, és boldogtalant vonzott
az utazás. És mint sok, én is csak gyalog róttam az utcák sorát, s tűr-
tem a város zaját. Agyon nyomtak a csupasz falak, tág terekre hajtott a
vágy. De csak nagy néha tett vidámmá egy-egy hétvégi kiruccanás. Bár
csaltak az erdők, a fák, a város környéki hegytetők, és a csatangolások
---------------
közbeni pihenők. De ez csak ritkán történhetett meg, és igen nagy ka-
land számba ment. Aztán megbillent a tegnapnak mérlegnyelve, mert
egyszer csak autóm lett. Embert olyan boldognak, mint én, még senki
sem látott. Hirtelen rózsaszínben láttam a világot. Árvult szemem hori-
zontja jócskán kitágult, amikor Trabantba ültem. Ilyenkor túlláttam a dű-
---------------
néken, és messze túl a hegyeken. Öröm töltött el, ha a paripámra néz-
tem. A csodálatos táltos rendszáma; PA 44-55 volt. Ha szóltam hozzá,
válaszolt. Mikor megmutattam neki a slusszkulcsot örült, s kis híján el-
repült. Kitágult a tér, lerövidült az idő. Őrjítő aktívan, és vígan pöfögött.
Ilyenkor sem engem, sem őt, már semmi, de semmi nem kötött. Felhőt-
---------------
len róttuk az utakat, csupán csak üzemanyag kellett. Előre köszöntek a
benzinkutak. Tankoláskor meghajolt a kút kezelője. Sőt kiegyenesedett
a kanyarban az út, és tisztelgett a rend őre. Úgy emlékszem, hogy éne-
ketek a kerekek, ha tele volt a tank, integettek az út menti fák. És gond-
talan ettük, vígan haraptuk együtt, és rendre csak faltuk a kilométereket.