Adjonisten - fogadjisten

A nagy ámító, a rafinált próbálkozó emberen, mint az üvegen
úgy át lehet látni. S, mivel nincs mit rajta imádni, és az ideged
is próbára teszi, egy ideig még tűrsz is neki, de látva, hogy a
szabályt rendre megszegi, hát beolvasol neki. Ha úgy reagál,
hogy ígér, lamentál, és kér, akkor el kell fogadni. De, ha ellen-
---------------
áll, támad, rúgkapál, akkor nincs mit kezdeni, róla le kell
mondani. Hisz legfőbb érdek mégis csak a csapat, s ez a tag
csak is bajt szaporít, és tetéz. A bajból meg amúgy is van ép-
pen elég. De némiképp a jellemét dicséri, ha vétkét el is isme-
ri. Ez a szerencsés eset, mert ezzel még együtt lehet működni.
---------------
A jó, a megbízható szabómester azt mondja, hogy - Én, kapott
anyagból dolgozom, még akkor is, ha néha csak foldozom. Ki-
vel kezet ráznak, s híven szemébe néznek, az meg nem pisz-
szen, de kinek lábára lépnek az felszisszen ... Ezt itt, mifelénk
úgy mondják, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.