A szerénység

A szerénység drága kincs, hogy is élhetne vele, kinek se esze,

se erénye nincs. Másnak akartam látszani, menőt, hőst, nagyot

játszani. Az ügy érdekében számos rafinériát eszeltem ki. Mert

képesség híján nehéz ám elsők közt elsőnek lenni. Enélkül mód

fölött merész a gondolat. Sokféle képpen teszteltem magamat.

----------------

A nagy siker érdekében nap, mint nap az égiekhez imádkoztam,

Istenhez rimánkodtam. Bárányvért ittam, farkassal cimboráltam.

Medvével birkóztam, megmart, és többször otthagytam fogamat.

Napba néztem, vakított. Súlyos szavakat próbált formálni szám-

ban, de csak dadogott. Üveghegyhez lábához térdepeltem, szi-

----------------

lánkos lett, csurgott a vérem, fájt is, és nem hajlott a térdem. Hi-

deg télben meztelen fagyoskodtam istentelen szélben. Aztán a

magam baján rájöttem, hogy hiába minden. A győzelem nincsen

beírva a liturgiába, s nem is olyan fontos. Jobb, s dicsőbb dolog

a tisztesség. Minek vívni szivárvány színekben hinni, és bízni a

----------------

csodákban. A dicsőség 3 napig tart, és nem tovább. Bár úgy vél-

tem sokáig, hogy a hülyeség, és a hiúság korántsem szinonimák.

Minek okán szerettem volna legalább magamon túltenni, de csak

magamat tudtam versbe venni. Jobb is így, magamba bújni. Hálát

adok az Úrnak, hogy enged írni. Minek egyik bölcs praktikája az,

----------------

hogy emberségre okít, tisztességre tanít. Úgy motivál, hogy hely-

re tesz, korrigál, kiigazít … De legfőbb érdeme még is csak a sze-

rénység, meg persze titka, és drága erénye is. Mert mégis csak

Istenkáromló ember az, kinek kaján lelke másnak baján úgy víg, s

úgy hízik kárán, hogy míg száján vizet prédikál, torkán bor folyik.