Eső várón

Ölel az árok, szorít magához ... Gyík lapul, sütkérezik
a poros porcsint füvön, hozzá simul egy másik. Kóbor eb
nyüszít a napraforgó sorok közt. Kerek szemeket mereszt
egy ezüstös nyárfa levél. Por száll, nyár poroszkál a dűlő-
úton. Szúrós szederinda gyűlő nyál, csurgón számhoz ér.
-------------------
S a táj? Szegetlen kenyér.  - Várj elébb keresztet vetek rá,
megszegem neked. Érzed, kemence-meleg még.  A vas-
tagabb szelet a tiéd. Vedd, egyél! Tejfehér felhők tapad-
nak egymáshoz a magosban. Jámbor tehenek legelnek a
gazosban. Hirtelen megkergül egy akácbokor.  Árván, le-
vél rezdül ágán. Susog. A szél zápor-párát hoz. Mély szip-
-------------------
pantással magamba szívom illatát. Az ég villám lármába
kap, vár még, majd hirtelen lecsap. Megijedek, lúdbőrös
leszek. Zúg a fejem, remegek. Istenem én hiszek neked,
és bízom is benned. Simogatja talpamat a gyep ... Szinte
siklik rajta, s míg egy-egy csillám csepp sóhajtva imát
rebeg, álmos lassúsággal elered, … csendesen esni kezd.