Anyám ma kilencvenegy éves

Mára úgy tűnik jó anyám számára, mintha az égiek gonosz
játéka lenne a kapott kilencvenegy esztendő ... A fentiek reá-
ja rakott búja, baja évről évre nő. Az idő súlya egyre jobban
nyomja beteg vállát, hátát, és konok markában tartja sebzett
szívét. Nem csoda, ha hajlott korára sok baja mellett legfőbb

--------------------------------
támasza a görbebot lett. Na meg segítségül még a spekuláns
esze kínálkozik eszközül. És, mert alig lát, e kettővel tapogatja
maga körül a homályt. Hogy bírja erővel Édesanyám? - Hogy-
is mondjam el neked Bandikám? .... Kilencvenegy esztendő
nagy idő ám. És nem panaszként mondom, de sok a bajom fi-
--------------------------------
acskám. Persze te azt honnan is tudhatnád, hogy milyen, az ha
hitvány pislákként ég a láng, mikor ha öreg szédelgővé válsz,
és úgy botorkálsz, mint a részeg. Mert bizony mostanában sok-
szor kifulladok fiam, és annyira, hogy alig kapok levegőt. Ponto-
sabban kapni még kapok, ... csak hamar elfogy. Meg aztán épp-
hogy alszom. Éjszakákon át hallgatom, hogy ketyeg az óra fent
--------------------------------
a falon, minek hangja világos nappalokon is bent ül a fülemben.
S tetézi még, hogy vaksi lett szemem, és eszem se úgy hegedül,
mint kellene. Fejem szédül, de semmit se tudok tenni ellene. Is-
tenhez imádkozom fiam, hogy könyörüljön rajtam. Ezt, mondja,
ezt hangoztatja fennen az én szegény jó anyám, miközben szün-
telen, jön-megy, és egy percre sem áll meg. Valami nyűhetetlen,
--------------------------------
valami kikezdhetetlen akarás hajtja akadozó szívét, és két botla-
dozó lábát. - Tudod Bandikám, agg koromra már úgy érzem én,
hogy az élet nagy szívós, és ravasz hiúság tapasz a múlandóság
sebén, mi ott sajog bent a vén hiábavalóság rejtekén. Aztán hosz-
szan sorolja még az okokat, majd lassan alábbhagy számos pana-
sza okán, és elhallgat. Ha Ő maga nem is, de az Úr pontosan tud-
--------------------------------
ja meddig ég anyám pislákoló tüze, magyarán meddig tart még
az égiekkel kötött szövetsége. Persze nyűtt sorsával, megfogyott
kevéske örömével, és számos panaszával együtt, én Istentől vál-
tig csak azt remélem, azt várja önzőségem, s az égiektől is százig
azt kérem, hogy az én drága jó anyám a fényes napok derűjével
ébredjen, és itt velünk a földiekkel még sokáig békességben éljen.