Testvérek

Az asztalon paprika lapul, és hagyma, s a kertből szedett

paradicsom simul a tálban. És már a frissen szűrt tej is ott

vidul bent a bögrékben. A kezekben vastagon kent zsíros

kenyér. A négy testvér éhe csitul, miközben önfeledt örül.

Vígan vacsorázik, és mókázik az asztal körül. "Imé az én

---------------------------------------------

testem, imé ez az én vérem.” Ki kér még? Én is, én is!

Látva, ízlik, a nagyobbik ismét kenyeret szel. Megint vas-

tagon kent szeletet rak a kezekbe, s a kicsike kezek kap-

va kapnak érte. A testvérek egy alom szeretet "Vegyétek

hát, és egyétek.” Ezerszer ezer egyazon atom, bizsereg

az erekben. Az örök anyag, az örökölt mag bent halad

---------------------------------------------

vadon a szívekben. Az összetartozás érzete munkál va-

kon a fejekben. És bármerre is veti őket a sors, bárhol

is hajtja új bokrát a vér, ők bizony egyek, s, ha kell, tűz-

be mennek egymásért. Bár az idő vonata sebesen halad,

a négy testvér néhanap mégiscsak hazatér. Idetér vissza

a múltba. A asztalon megint csak ott lapul a paprika a

---------------------------------------------

hagyma, s a kertből szedett paradicsom simul a tálban.

És már a frissen szűrt tej is bent vidul a bögrékben. A ke-

zekben vastagon kent zsíros kenyér. A négy testvér éhe

csitul, miközben önfeledt örül. Vígan vacsorázik, és most

is ott mókázik az asztal körül. "Imé az én testem, imé ez

az én vérem. Tiétek itt ez étek. Vegyétek hát, és egyétek.”