A fáradt napok kitaposott cipőjében futok az erdei patak mentén
a gyalogösvényen. Oda-vissza kocogok szinte minden este. Né-
hány hete egy négylábú furcsa lény, ma sem tudom honnan jött,
de pihegés közben megállt előttem, szűkölt, tüsszögött szegény.
--------------------------------------------
Űzött nagy szemeivel nézett fel rám. Mikor elindultam, jött utá-
nam. Ég és föld között hozzám szegődött. Összenőtt velem. Úgy
alakult köztünk a szerelem, hogy a kőhídnál vár. Ez lett a találka-
helyünk. Mikor megérkezem, hozzám bújik, beszélgetünk. Csirke-
nyakat kap, másnap meg lábat. Összetartozásunk jeléül vettem
--------------------------------------------
neki egy lábast. Abból eszik. Mi az, hogy eszik, habzsol, fel se néz.
Ha végzett, nyújtózik egyet. Nagyon elégedett a csibész. Persze
ilyenkor a teljesítményét meg kell dicsérni. A bűvészmutatvány
mesterét meg kell dögönyözni. Nagyon élvezi. Aztán elkezdünk
futni. A felállást már jól ismeri, és tiszteli. Én elől, ő utánam. Így
--------------------------------------------
vagyunk mi társas kapcsolatban. Csak hát mostanában gyak-
ran felborul a program. Mi lehet? Csönd van ... Várom .... Nem
jön, ha megjön, akkor nem eszik, nyáladzik, tüsszög. Próbálom
futásra bírni, hátha megjön az étvágya. Kelletlen enged az un-
szolásnak. De futás közben hamar kitikkad. A nyelve lóg, liheg,
--------------------------------------------
zihál. Ilyenkor megvárom, míg rendezi magát. Addig én is kifú-
jom magam. Hogy vagy, kérdezem? Nehezen bontakozik, majd
hozzám bújik. Jelzi, hogy már jobban van. Aztán furcsán néz rám.
- Na, mi van komám? - Még nincs meg a táv! Hát így vagyunk mi
egymással két esküdt jó barát. Így futunk mi együtt a kiserdőn át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése