Özöne
sok barkaág neki indultan bokrát bogozza, de még
a gyanútlan hóvirág is rászedett, hogy ily szaporán öröme
csokrát bontja. És teszik ezt azért, mert ez a rossz kufár, ez
a buta február meleget hirdet. Oly gonosz ez, hogy elhiteti ve-
letek reményetek, tavaszébredésetek idejét. Ravasz, hisz haja
hófehér, szeme rideg, szája hideg, s téllelke csupa dérlehelet.
Ennek csalárd szíve ámít, jégcsap nyelve egyre csak
hazudik,
--------------------------------
mikor, ha ily korán tavaszra alkuszik. Ne hígyj neki nyílni vá-
gyó
nagy természet. Orvvadász kísértet ez, hisz romlás van
gyomrában, szószátyár szájában hamis ígéret. Mit képzeltek
kótyagos szarkapárok? Miről cserregtek itt fűnek-fának, ha a
dalos pacsirta távol sem emelkedik derűből font fonalán. Jobb
volna talán, ha most ti is elhallgatnátok gyászmadár varjak.
Kár kinyitni átokszag szátok. Ne károgjatok itt ékes
szavakat,
--------------------------------
és semmiképp se ígérjetek víg tavaszt. Hisz a fecskék tenger-
kék odaát még a fiókák fészkét igazítják. Ne ábrándozzatok
itt, míg a lápnesze gólyák a messze délvidék mocsarát róják.
Úgy tesztek csalárd nemtelenek, hazárd szemtelenek, mintha
nem tudnátok, hogy a földön ereje van a fagynak, deleje nap-
nak, s ideje a rügyfakadásnak. Nem tehettek ez ellen, semmit
hiszen okosan megírva, hogy mindennek hőfoka, és ősoka van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése