Fácáncsapat

Zsámbékos bokrok közt, hólepte haraszt fölött peckesen lépepe-

get a fácánkakas. Lábát úgy cifrázza, mintha ő, a maga birtokán

lenne tanyagazda, avagy a laktanya udvarán mászkáló őrkatona.

Azt a látszatot keltve, mintha arra volna hívatva, az lenne a tisz-

te, hogy vigyázzon a többire. Mikor észrevesz, ijedten csak annyit

-----------------------------------------------

szorít ki száraz reszelős torkán, hogy ... Hagyj engem ember, hagyj!

Tudom te gyáva, hogy füledben fegyverhang cseng. De tőlem nem

kell félned te eszelős, mert én nem bántalak. Előbb vágnám le a ke-

zem, mintsem rád puskát emelnék. Egyébként sem kedvelem szál-

kás húsodat. És, ha momentán mégis éhes lennék, akkor inkább

-----------------------------------------------

nyulat ennék. Nem hisz nekem persze. És, mert már fogytán van

a mersze, menekülve fut előlem. A dísztollas kakas csonterős lába

alatt megreccsen a hólepte haraszt, aztán felrebben, szárnyra kap

hirtelen. Majd a hóban kapirgáló csapattársaknak rikolt, kik a józan
őrkatona hívószavára nagy szárnycsattogással suhannak utána.