A medve téli álma

Álmába mélyedve téli barlangjában alszik a medve. Szíve
csomagjában fák, virágok, bokrok zizzenése, mezei kabó-
cák ciripelése. Ezer élménye úgy él képzeletében, nagy bar-
na fejében, mint égi örömtüzek fénye. Csillagok, s nyárvé-
gi tücskök éji zenéje ringatja, és pataki békák angyali sza-
va, s a nappalok fonalán emelkedő pacsirta dala. Szájában
édes méz, szamóca, és málna íze. Alszik mélyen, és bocs-
béli koráról álmodik. Emlékei tövében félszegen mászik fel
----------------------------------------------
a fára, de van, hogy medve anyja ölében ül az egyke, vagy
éppen patakba merül, és a túlpartra úszik át a vízen. Kifek-
szik, s a fák szüremlő fényei közt önfeledt ott hentereg a
szigeten. A család szüntelen a hűs patak sodrába csalja,
s ha enged a csábításnak, apja, s anyja finoman korholja,
mert ügyetlen mancsaiból rendre kisiklanak a halak. Majd
déli verőn már hárman vadásznak a napsütötte mezőn.
Nagyvad híján csak néhány gyanútlan süldőnyulat fognak,
----------------------------------------------
és vígan, s jólesőn falatoznak. Aztán elballagnak, mert a
hős medvecsapatban erős sóhiány támad, majd fent só-
pótló száraz követ nyalnak a hegytetőn. S rá jó nagyokat
isznak a barlang melletti patak vizéből. Vissza-visszatérő
álma ez a barlang magányban szendergő álmatag, s öreg
medvének. És addig álmodja ezt, mígnem február elején,
Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára fordul a gyors idő.
Mert ilyenkor réveteg mordul egyet az öreg, álmos szemét,
----------------------------------------------
viszketeg hátát, s bolhás bundáját dörzsölgetve ébredezni
kezd, és komótosan cammogva kijő meleg komfortjából. S
mikor, ha jég, dér, hólepte táj, és tél hideg ködpára várja, a
bundás etikett azt diktálja, hogy kint kell maradnia a zord
télidőben, bár ő ezt végképp nem kívánja. Ő jobbára azt
szereti, ha a maga árnyékát látja, mert ilyenkor nagy álmo-
san visszamehet nosztalgia vágyát táplálva, még visszatér-
het a barlang liturgia világát újra álmodni meleg hajlékába.