Későeste csörgött a telefon. Öcsém
hívott. Ritkán szo-
kott. Csak nincs baj Lacikám? Anyám miatt aggódom,
mondta röviden. Aztán hirtelen akadozni kezdett a hang,
majd végleg megszakadt. Többször hívtam, de hiába.
Visszafeküdtem az ágyba. Nyomott a dunyha, kemény
lett a párna. Nem szűnt fejemben a lárma. Cigarettával
számban mászkáltam le-fel a szobámban. Mit csináljak?
----------------------------------------------------
Éjszaka nem állíthatok oda. Mindegy, haza kell mennem!
Mikor megérkezem, a házban csend, bent a TV sistereg.
Téblábolok, nem lehetnek messze. Várok. Valaki csak jön.
Hogy az időt elüssem grimaszokat vágok a toalett tükörben.
Végig simogatom a bútorokat. Dudorászok, elunom. Az ud-
varon hozzám szegődik a kutya. Hiába a jó portaőr min-
dig tudja, mi illik. A jó házőrző kutya drága kincs. Lejön ve-
---------------------------------------------------
lem a kertbe. Kiabálok, válasz nincs. Bemegyek a házba.
Egy virágmintás mélytányér rám köszön. Mint szívverés,
tör rám az öröm, és a felismerés. Ebből ettem kölyök ko-
romban. Egy égszínkék nyakkendő előbújik a komódból.
Megérint. Rég volt nyakamban. Stekli Gyula bátyámtól
kaptam. Egy bőrszíjas karóra rám kacsint. Kezembe akad
az első nagy szerelmemtől kapott hajcsat. Meghat. És még
---------------------------------------------------
annyi minden tér vissza emlékeimbe. Emlékszem, tavaly
néhány levelem még ott lapult a bőröndben. Ötven év telt
el, hogy eljöttem innét. És most ismét úgy vesznek körül,
a bútorok, úgy ölelnek át a másnak semminek tűnő lomos
emlékek, mintha rokonuk lennék. A falról szentségként
néznek az öreg ház őrizte képek. Tétlen nézelődés közben
hallom ám, hogy a tornácon botjával kopog anyám. Megöle-
---------------------------------------------------
lem. - Hogy van édesanyám? Visszakérdez. - Hogy lehet az
ember ebben a korban fiam? Panaszolva mondja. - Tudod,
hogy mostanában milyen sokszor álmodom veled, és milyen
rövid az élet? - Hát ebben igaza lehet édesanyám. Isten látja
lelkemet, ezután sűrűbben járok haza, és majd meglátja, jobb
ember leszek! - Álom, mondja anyám, és legyint. Aztán este
sietek vissza, és az úton a magam dolgát darálom megint.
kott. Csak nincs baj Lacikám? Anyám miatt aggódom,
mondta röviden. Aztán hirtelen akadozni kezdett a hang,
majd végleg megszakadt. Többször hívtam, de hiába.
Visszafeküdtem az ágyba. Nyomott a dunyha, kemény
lett a párna. Nem szűnt fejemben a lárma. Cigarettával
számban mászkáltam le-fel a szobámban. Mit csináljak?
----------------------------------------------------
Éjszaka nem állíthatok oda. Mindegy, haza kell mennem!
Mikor megérkezem, a házban csend, bent a TV sistereg.
Téblábolok, nem lehetnek messze. Várok. Valaki csak jön.
Hogy az időt elüssem grimaszokat vágok a toalett tükörben.
Végig simogatom a bútorokat. Dudorászok, elunom. Az ud-
varon hozzám szegődik a kutya. Hiába a jó portaőr min-
dig tudja, mi illik. A jó házőrző kutya drága kincs. Lejön ve-
---------------------------------------------------
lem a kertbe. Kiabálok, válasz nincs. Bemegyek a házba.
Egy virágmintás mélytányér rám köszön. Mint szívverés,
tör rám az öröm, és a felismerés. Ebből ettem kölyök ko-
romban. Egy égszínkék nyakkendő előbújik a komódból.
Megérint. Rég volt nyakamban. Stekli Gyula bátyámtól
kaptam. Egy bőrszíjas karóra rám kacsint. Kezembe akad
az első nagy szerelmemtől kapott hajcsat. Meghat. És még
---------------------------------------------------
annyi minden tér vissza emlékeimbe. Emlékszem, tavaly
néhány levelem még ott lapult a bőröndben. Ötven év telt
el, hogy eljöttem innét. És most ismét úgy vesznek körül,
a bútorok, úgy ölelnek át a másnak semminek tűnő lomos
emlékek, mintha rokonuk lennék. A falról szentségként
néznek az öreg ház őrizte képek. Tétlen nézelődés közben
hallom ám, hogy a tornácon botjával kopog anyám. Megöle-
---------------------------------------------------
lem. - Hogy van édesanyám? Visszakérdez. - Hogy lehet az
ember ebben a korban fiam? Panaszolva mondja. - Tudod,
hogy mostanában milyen sokszor álmodom veled, és milyen
rövid az élet? - Hát ebben igaza lehet édesanyám. Isten látja
lelkemet, ezután sűrűbben járok haza, és majd meglátja, jobb
ember leszek! - Álom, mondja anyám, és legyint. Aztán este
sietek vissza, és az úton a magam dolgát darálom megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése