Csodás állapot az öregség, ha nem fájsz,
és, ha épp dugig
van a spájz. Csodás, ha ősz fejed
régmúlt dolgokkal, vagy
akár napi gondokkal van tele, és
annyi a munkád, hogy majd
megszakadsz bele. Én Istennek
hála, gondtalannak mondha-
hatom magam. És bár alkonyat, de,
ahogy a vonat a síneken
halad még egészen jól látom az állomásokat, s az itt-ott
meg-
----------------------------------------------------
búvó falvakat. Az érzet, hízeleg, s az is, hogy ezek rendre rám
köszönnek jót tesz a lelkemnek. Igen, hiszen az enyémek. Ezt
tőlem elvenni nem lehet. Mikor kinézek az ablakon úgy törnek
rám az emlékek, olyan friss, és elementáris erővel, mintha a
rég történtek maiak lennének. Ennek ténye, verődő fénye tel-
jes valómban simogat. Az idő itt van
szemhéjam alatt. Sőt
en-
----------------------------------------------------
nek íze van, és én nagyokat harapok belőle. Szaga, illata van,
levegője, és tele tüdővel szippantok belőle. Annyira markába
fog, hogy bódult részeg leszek tőle. Istennel megbékélt Apám
volt így ezzel a nyugdíjas években. Teljesen visszaköltözött a
múltba. Ott élt, és a volt dolgokról beszélt. Ilyenkor, mintha
a
----------------------------------------------------
Holdon járt volna, egészen átszellemült. Mellém ült, és ezer-
szer megkérdezte. Aztán ezt meséltem-e "mán” neked fiam?
Én meg ezerszer azt mondtam. Édesapám, én ezt még nem
hallottam! Elment szegény. Azóta, hogy fény lett, ha felnézek
az égre ott mesél a csillagoknak, azok ott fent tőle ragyognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése