Mákos guba

Egyszer csak nagy hirtelen rád tör egy rég elfeledettnek hit diszkrét érzet,
vagy egy benned maradt féltve őrzött képzet, lett légyen az egy íz, egy
hang, akár egy mozdulat. Tudod, valahogy messzebbről jönnek a dolgok,
mint azt gondolod, s jóval mélyebbek az összefüggések minthogy véled.
Nem fogod elhinni, mert olyan alpári az érzet. Nevesen, és történetesen,

s ez nem csupán szófordulat, a mákos gubáról álmodtam tegnap. A mák
íze, s az édes tejjel abált guba mézes aromája annyira megfogott, hogy
belopódzott szívembe, számba. Vágya bent kereng az ereimben, s ha íz-
lelem, itt matat a nyelvemen. Az éjszakából hozott álmot éber állapotban,

teljes valómban érzem. Aztán, hogy, hogynem ma délben végképp fogy-
tán türelmem. Telefonon kértem a párom, hogy bármi áron, de teljesítse
álmom. Mákos gubát készítsen. Most már alig várom, hogy estére, a vil-
lás illendőségre a mákos guba sietős útjára lépjek, és végre haza érjek.