Nem tudom, hogy ezen a csillagporos
Tejúton meddig maradok
még, de, ha rajtam múlik, s az ördög belém nem bújik, én még
sokáig szeretnék mosolygón élni ezen a kék bolygón. Ha az ég
engedi és, ha szép szemeivel reám süt, én itt a seregnyi éveim-
mel együtt szeretnék kerengni, bódultan körözni a központi csil-
lagkörön. Istenem, hogy nekem mennyi mindenhez van közöm!
-------------------------------------------------
Hetven év mennyi öröm, mennyi víg, dolgos ráció, mennyi vesz-
teség, talpra állás, bukás, és stáció, s még mindig itt fog az ősho-
nos gravitáció. Én a kiválasztott ember ezer hálával tartozom a
tenger sokaság Tejútnak, s a nagy, és magasságos Úrnak. Hisz,
ugyanaz a Nap süt le ránk, ugyanaz a miatyánk hagyja el szánk.
És mégis kiket ismertem hány, meg hány, velem egy rokonlélek-
-------------------------------------------------
ben aludt be a láng. Valahogy rólam megfeledkezett, az idő ros-
táján itt hagyott. A Teremtő, itt marasztott engem. És most, hogy
egyre jobban múlnak az évek, egyre erősebben érint meg az élet.
Mintha lóversenyen lenne a valóság, mintha kergetné valaki az
élet lovát. És nem tudom az okát, bár úgy teszek mindent, ahogy
tettem eddig is. Ugyanúgy cselekszem nappal, alszom a csillagok-
-------------------------------------------------
kal, és kelek tiszta tudattal. De mégis a tegnaphoz képest minden
más köröttem, mintha megváltozott volna valami az örökölt világ
dolgai közt és én közöttem. Intenzívebben, mélyebben élem át a
pillanatok rezdüléseit, és bár értem is az agylebenyeim működé-
seit, s az eszem, és a szívem is ekként összesít, de mégsem bol-
dogít. Pedig volt idő, mikor a figyelő érzékeim hálóján boldogan
-------------------------------------------------
szűrtem a rezdüléseket. És volt néha, hogy fennakadt néhány lé-
ha hableány gondolat. Hízelgett persze, és legyezte jócskán a
fene nagy hiúságomat, de még annyi hiányos, és hitvány tapasz-
talat, még oly sok folt maradt meg az elmúlt időkből, amit az alig
maradt erőmből tudok csak tisztára mosni. És most esőtől ázva
ott lebeg a szabad ég alatt a dolgok sok árva félig mosott vászna.
még, de, ha rajtam múlik, s az ördög belém nem bújik, én még
sokáig szeretnék mosolygón élni ezen a kék bolygón. Ha az ég
engedi és, ha szép szemeivel reám süt, én itt a seregnyi éveim-
mel együtt szeretnék kerengni, bódultan körözni a központi csil-
lagkörön. Istenem, hogy nekem mennyi mindenhez van közöm!
-------------------------------------------------
Hetven év mennyi öröm, mennyi víg, dolgos ráció, mennyi vesz-
teség, talpra állás, bukás, és stáció, s még mindig itt fog az ősho-
nos gravitáció. Én a kiválasztott ember ezer hálával tartozom a
tenger sokaság Tejútnak, s a nagy, és magasságos Úrnak. Hisz,
ugyanaz a Nap süt le ránk, ugyanaz a miatyánk hagyja el szánk.
És mégis kiket ismertem hány, meg hány, velem egy rokonlélek-
-------------------------------------------------
ben aludt be a láng. Valahogy rólam megfeledkezett, az idő ros-
táján itt hagyott. A Teremtő, itt marasztott engem. És most, hogy
egyre jobban múlnak az évek, egyre erősebben érint meg az élet.
Mintha lóversenyen lenne a valóság, mintha kergetné valaki az
élet lovát. És nem tudom az okát, bár úgy teszek mindent, ahogy
tettem eddig is. Ugyanúgy cselekszem nappal, alszom a csillagok-
-------------------------------------------------
kal, és kelek tiszta tudattal. De mégis a tegnaphoz képest minden
más köröttem, mintha megváltozott volna valami az örökölt világ
dolgai közt és én közöttem. Intenzívebben, mélyebben élem át a
pillanatok rezdüléseit, és bár értem is az agylebenyeim működé-
seit, s az eszem, és a szívem is ekként összesít, de mégsem bol-
dogít. Pedig volt idő, mikor a figyelő érzékeim hálóján boldogan
-------------------------------------------------
szűrtem a rezdüléseket. És volt néha, hogy fennakadt néhány lé-
ha hableány gondolat. Hízelgett persze, és legyezte jócskán a
fene nagy hiúságomat, de még annyi hiányos, és hitvány tapasz-
talat, még oly sok folt maradt meg az elmúlt időkből, amit az alig
maradt erőmből tudok csak tisztára mosni. És most esőtől ázva
ott lebeg a szabad ég alatt a dolgok sok árva félig mosott vászna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése