Vendéglőben

Nem emlékszem ki választott asztalt a vendéglőben, de ar-

ra igen, hogy a nagy séta után erősen elfáradtunk, és csak

néztünk egymásra éhesen. Intettünk a pincérnek. - Mit kér-

nek a kedves vendégek, sültet, vagy főttet inkább? - Jobban

esne, ha előtte hozna egy kis itókát. - Sört, netán bort, eset-

----------------------------------------------------------

leg pálinkát? - Két sört hozzon, három valamilyen buboré-

kost, és két mentest, s, ha lehet jéghideget, na és két konya-

kot. Elmerülten böngésztük az étlapot. A sógor szólalt meg

először. Átszellemült derűvel, Eisteni felfedezéssel nézett fel.

- Rájöttem, nézett rá Eszterre. - Én csülökpörköltet eszem.

----------------------------------------------------------

Igen, azt fogok enni, és már az is biztos, hogy köret nélkül,

kenyérrel. Aztán még megkérdezte. - Gyerekek a kenyeret

külön kell rendelni? Eszter bólintott. - Tudjátok, tette hozzá

mentegetőzés képpen. Én a flancos ételeket nem szeretem.

- Te, levest nem is eszel Lajosom, kérdezte Erzsi húgom. Ez-

----------------------------------------------------------

úton hívom fel figyelmét asszonyom, hogy ön engem nem

fog elbizonytalanítani, mert én az ilyen helyeken mindig tu-

datosan, és előre megfontoltan táplálkozom. Persze levest is

rendeltünk, s közben sokat nevettünk, élcelődtünk. Mikor ki-

fizettük a cekhet a vendéglős, mint illusztris vendégeket a ki-

----------------------------------------------------------

járatig kísért minket. Kint a teraszon egy igaz hazafi, egy szé-

kely atyafi árulta ódon portékáját. Vegyünk belőle! Minden áron,

meg akart szabadulni tőle. Fűt-fát ígért, az autóig kísért - Ezek

itt, mind az én munkáim. Magiknak osztán különöst, es olcsón

megszámítom ám, es ez nagyon fájin nagyságos asszonykáim.