Remény

Minden önzetlen kapcsolat, finom szállal, és kölcsönös sze-
retet által köttetett, csak a fiúk sohasem mondják egymás-
nak, hogy szeretlek. Pedig kedvelem csavaros észjárását,
rafinált humorát, szeretem könnyed modorát. Napokon át
úgy tudok vele beszélgetni, hogy szinte eltűnik tér, és idő.
És Istennek hála minden olyan spontán jön elő. Olyan for-
------------------------------------------------------------
mán, mint a játékba feledkezett kicsi őszinte gyermek a ho-
mokozóban. Kis lapát, vödör, gödör, játékdomb, ajándék-
gomb, talált labda, és aki pattogtatja ő az örömgazda. Na-
pokra kisimul az idő arcán, a homlok, és a élek, táján a
gond vájta ránc, a redő. Nincs szabott séma, nincs tabu
téma, sem nem makacs előre megírt kotta. Nyakas gyer-
------------------------------------------------------------
mek szájból mindig szabad szárnyán szál nóta. Bármelyik
is fújja, hangján dalolja. Istenem, hányszor hívom telefonon,
hátha összeáll ez a ritka páros. Sógor, azért zörgök, mert
várlak! De folyton az a válasz. Te tudod a legjobban, hogy én
nem csalok, nem hazudok, de most olyan állapotban vagyok,
hogy menni nem tudok. Belém bújt az ördög, ágyhoz köt, itt
------------------------------------------------------------
maraszt. Én meg, aki munkához kötött, mint egy monomá-
niás, mint egy vétlen agyhibás folyton csak azt ismétlem. Na,
de jössz-e? Sógor, jó lenne, de engem olyan kór tapos, hogy
ez most nem jön össze! Hiszem, hogy így van, mert én min-
dig is hittem neki, de aggódok is érte és reménykedem, hogy
erős lesz, mint a sodrott acél, és ép lesz megint, mint a vert kötél.